Zhafira

Nagy Katának hívnak. Két fontos dolog létezik az életemben: a családom és a hastánc. Szerencsés embernek mondom magamat, mert e két dolog nem zárja ki egymást. Lényem részévé vált a tánc. Mára már végig kísért kamaszkoromtól - felnőtt koromig. S remélem, mint életforma egészen öregkoromig. A 90-es évek elején Kamaraerdőben 'World Fest Music' koncertnapok voltak. Egy szíriai együttes játéka alatt hastáncosnő szórakoztatta a közönséget. Teljesen elbűvölt. Túl az ötven évén a hölgy, táncával megmutatta népe hagyományait, nőiességét, egész személyiségét, engem teljesen elvarázsolt. Ott éreztem először, hogy megfogott valami különlegesen szép hangulat. Később sikerült rátalálnom Tiára. Tánca közben ugyanazt a varázst éltem meg, mint anno Kamaraerdőben. Jó volt tőle tanulni. Az életem úgy alakult, hogy vidékre költöztem. Három gyermekem született, és mint gyakorló anyuka kezdtem el a tánctanítást. Nem azért, mert unatkoztam, csak szerettem volna mások számára is megmutatni az orientális táncban rejlő érzelmek sokszínűségét, illetve jótékony hatásait a női testre, lélekre. Jó úton haladok...