Zahra

Pável Kriszta - Zahra vagyok. 1975-ben születtem Budapesten. 5 éves korom óta táncolok. Réti Piroska balett iskolájában kezdtem ismerkedni a tánc alapjaival, majd Juhász Máriától merítettem egy nagy adag kitartást, alázatot és akaratot, később Matusek Judittól sajátítottam el a jazz-balett fortélyait. Kisebb kihagyásokkal, de folyamatosan végigkíséri életemet a tánc. A véletlen terelte elém Vivien plakátját, mely az új kezdő csoportját hirdette. Akkor még nem sokat tudtam a hastáncról, de úgy gondoltam mit veszíthetek, kipróbálom. Már az első alkalom megfogott. Abban a percben, amikor megszólalt a zene, úgy éreztem, megtaláltam, amit kerestem! Fél év kemény munka után Vivien fellépő csoportjának (Mandala) tagja lettem. Első fellépésem Tia meglepetés születésnapi buliján volt Nem remegett a lábam, nem hibáztam. Akkor értettem meg igazán, ez az, amire már régóta vágyom! Egy éve táncoltam már Viviennel, amikor felkért, hogy tanítsak az iskolájában. Álmomban sem gondoltam volna, hogy valaha kapok egy ilyen lehetőséget. Természetesen éltem vele. Először csak egy, majd egyre több csoportom lett. 2005-ben tanítványaimmal megalakítottuk a Zahra és a Démonok formációt, mely hastánccsoporttal jótékonysági versenyekre, bálokra, fesztiválokra, céges rendezvényekre járunk. Nagyon sok mindent élünk meg közösen, egy-egy fellépés során. Együtt sírunk, együtt nevetünk és ez így van rendjén. 2006. szeptemberében úgy hozta a sors, hogy Óbudán létrehoztam saját hastánciskolámat. - Ha stílusomat kellene jellemezni, azt mondanám modern egyiptomi, hiszen előnyben részesítem a vidám, poposabb zenéket, amit talán a nem műértő közönség is könnyen megemészt. Tudásomat a mai napig fejlesztem magyarországi tanároktól (Tia, Ranee) és amikor csak tehetem egyiptomi hastáncosoktól merítek (Pl. Jillina, Hadia, Magdy E.L). Példaképemnek mégis Amar Gamal-t tartom. A 2006-os budapesti workshopján nemcsak hastáncot tanultam tőle, hanem azt is, hogy a művészet hosszú távú befektetés. Fegyelmet igényel és kitartást. Karban tartja a lelkem és a testem, nem beszélve a fantáziámról. A pillanat művészévé varázsol.