We Are Forgiven Too

Vissza

Weboldal: www.waft.hu/

Hol volt, hol nem volt, még a bajai hegyeken is túl, az 1900-as évek végén élt Dávodon két zenész fiatalember. Az egyiket Hornyák Szilárdnak, a másikat Mészáros Nándornak hívták. Az volt az álmuk, hogy megalakítják az első magyar keresztény rockzenekart. Szilárd elhatározása az volt, hogy ő fog szintizni a bandában de csak egy trombitája volt, Nándi pedig gitáros szeretett volna lenni, így aztán elkezdett tanulni dobolni... Szépen lassan kezdett összeállni a csapat, míg nem egy nap, úgy döntöttek, elindunak szerencsétpróbálni a nagy Amerikába. El is adták értékeiket, ( Nándi a trabiját, Szilárd a trombitát) hogy fedezze a repülőutat, és nekivágjanak a nagy útnak. Amerika sok mindent tartogatott a két lelkes fiúnak. Láttak nagy keresztény rockkoncerteket, több ezres gyülekezeti alkalmakat, megismerkedtek hívő zenészekkel, énekesekkel, felléphettek a saját dalaikkal több ezer ember előtt, akik bátorították, biztatták őket. Egyik nap Nándi forgatta az Angol Bibliát és ráakadt arra a mondatra, hogy:" WE ARE FORGIVEN TOO!" ( Nekünk is megbocsátatott!) nagyon megtetszett neki, mert a kezdőbetűket egybeolvasva is értelmes szót kapott: WAFT, (Szellő) és gondolta ez nem is rossz név az együttesnek. Ettől kezdve így hívták az akkor még csak kéttagú zenekart. Hamarosan eljött a hazautazás ideje, de nem jöttek üres kézzel, mert Szilárd egy KORG szintit hozott, Nándi pedig egy Gibson gitárt. Igy az álmaik kezdtek beteljesedni, és az első komolyabb hangszerekkel megkezdődött a WAFT történelme. Találtak is maguk mellé, még két buzgó hívő fiatalt akik ugyancsak szerettek volna WAFTisták lenni. Milánkovics Zsolt lett a basszusgitáros, aki szinte napok alatt meg tanult brummogni, a dobos szerepet pedig Junie vállalta. Így megkezdődtek a próbák, ahol egy-kettőre az érdeklődők is megjelentek, akik ugyancsak támogatták, biztatták a csapatot. Hamarosan úgy tűnt vége lesz a dalnak, mert Nándi egy csengődi lányt Erikát szemelte ki magának nősülés céljából, és mivel ezt a tervét végig is vitte, úgy alakult, hogy Nándi Csengődre költözött. A WAFT négy betűje között így egy 90 km-es szakadék tátongott, ami leküzdhetetlennek tűnt a fiúk számára. Mígnem felbukkant Erika öccse, Farkas Gyula aki ugyancsak zenész ambíciókkal volt megáldva, és rájöttek, hogy az a pár kilométer nem lehet akadály a folytatáshoz. Így aztán havi egyszer vagy kétszer bepakolták a kocsiba a hangszereket, és irány Dávod. Gyuszi új színt(it) hozott az együttes hangzásába, mivel ő is billentyűs volt. Nándi énekelt, és gitározott, Szilárd és Gyuszi szintizett, Milán a basszust nyomta, Junie pedig dobolt. Talán a WAFT igazi kezdete innen 1993-tól számítható. Bár még nem saját szövegekkel, hanem régi közösségi énekek átdolgozott szövegeivel, és keresztény költők verseit alapul véve, de nagyrészt saját dallamokkal készültek az együttes számai. Hamarosan megjelentek az első koncertfelkérések is, amiknek a csapat örömmel tett eleget. Még ebben az évben stúdióba mentek, hogy felvegyék első hanganyagukat, ami "Harcolj hitedért" címen, hivatalosan meg is jelent, de csak kazettán. 1994-ben a fiúk nagyot gondoltak, és egy alapítványt hoztak létre a magyar keresztény könnyűzene támogatására, terjesztésére, annak missziós célú felhasználásának elősegítésére. A neve meglepő módon WAFT alapítvány lett. Az így befolyt összegeket arra szánták, hogy olyan meghívásokra is elmentek, ahol anyagilag még az útiköltséget sem tudták a szervezők finanszírozni. Újabb törést jelentet, az együttes életében, amikor Junie a dobos bejelentette, hogy a munkája miatt hosszabb időre, külföldre kell utaznia......

Vissza
Új produkció felvétele az adatbázisba.

Jelentkezem
Készítette: around.hu
2019. szeptember 22.