Vologda Vr.

Weboldal: www.vologdavr.atw.hu/

2003. március közepét tapostuk. Illegálisan kezdtük próbálni a TIT alatt, egy pincében; majd meg is szüntették azt a próbahelyet. (nem miattunk) Még mialatt 1-2 hónapot azért szórakozunk itt, kerestük a még hiányzó tagokat a zenei elképzeléseinkhez. Így meghallgattunk pár srácot - dobost, gitárost ... stb. Így került a látképbe Tomi aki akkor ugyan szerény felszereléssel, de annál nagyobb dal- és szövegíró-tehetséggel a zenekar tagja lett. Tehát Inczédy Tamás 2003 júniusától a zenekar tagja, gitáros poszton. Dobosunk még mindig nem volt. A próbatermünk megszűnt. Utcára kerültünk. Lényegében júliustól kezdve 3/4 éven át nem volt hol próbálni. Kapcsolatok nélkül, elhagyatottan, irtó kevés támogatással maradt fenn a zenekar ebben az időben. Havonta, kéthavonta voltak próbák (nem is írom le miféle szörnyű helyeken). 2004 májusában került a zenekar elé egy énekes ambíciókkal (és tehetséggel) megáldott fiatal lány, Lajos Babett - minő véletlen éppen egy sörözés alkalmával. Babet teljesen önzetlenül felajánlotta a garázsát próbateremnek, és mivel más esélyünk nem akadt, éltünk a lehetőséggel. A zenekar első és igazi próbahelyét köszönheti neki. Három hónapot próbáltunk így a Tampere városrészen. 2004 augusztusában Viktor "Londonbe" ment pénzt keresni - gondoltuk tanul valamit a nyelvből és az angol modorból - na ezeket ott felejtette; nagyobb gond hogy pénzt sem hozott haza. Még nagyobb gondot jelentett, hogy a nyár végére összeállt egy kisebb koncertanyag aminek az előadására nem volt frontemberünk; és persze még dobosunk sem :D Mindezek ellenére megtartottuk első koncertünket (amolyan "unplugged" verzióban), mely a vártnál sokkal nagyobb sikert aratott. Tulajdonképpen semmilyen sikert nem vártunk. Szeptemberben következett a következő szakasz a zenekar történetében, amikor is ráakadtunk egy dobosra, Birk Ferenc személyében. Mivel a Tampere Városrész nem bírta tovább elviselni a zajt amit csapunk - hiába "a híres emberek nem örülnek a teljesen rímtelen verseknek" -,befogadott minket a MATRIX PUB, mi meg beköltöztünk. 2004 szeptemberétől 2005. januárig a MATRIX PUB volt a második otthonunk. Itt próbáltunk, itt ittunk, itt koncerteztünk. Ezer hála és köszönet nekik ezért. Nem felejtjük! Újév új remények. 2005 januárjában ismét próbahelyet váltottunk. Miskolc, Győri-kapu, Ferenc utca lett az új címünk. Ez egy családi ház volt. Herendi Tamás barátunk háza volt ez, ahol az Ő zenekara mellett próbáltunk cserébe a dobfelszerelés használatáért. Innen indulva nyertünk Tehetségkutatót, és kezdtünk el nevesebb intézményekben, helyszíneken koncertezni. A sors keserű fintora, hogy Tamás barátunk nem lehet ma velünk. Ő már egy égi zenekarban zenél (októberben ment el közülünk). Rossz szájízzel hagytuk el a Ferenc utcát. Ekkor történt az is, hogy megválni kényszerültünk első dobosunktól, Birk Ferenc -től. Helyét Tóth Szabolcs foglalta el. Miskolc-Szirmára költöztük, Szabolcsék pincéjébe. Ez egy hatalmas alapterületű, de alacsony pince volt, tojáspapírral kitapétázva. Álom egy próbahely. Új dobosunkkal megújult a zenénk is, fejlődtünk is rengeteget. Már ott tartottunk, hogy zenekari kasszát nyitottunk, mert bevételünk tízezres nagyságrendeket ért el. Miskolc és vonzáskörzetében ismertek vagyunk, és a fiatalok szívesen hallgatják a zenénket. Sose hittük volna, amikor elkezdtük, hogy ezek be fognak következni. Itt 2005 novemberétől 2006 júniusáig próbáltunk. 2006. augusztus. Próbahely váltás a vasgyár területére. Egyet nem értés, és nagyszabású nézeteltérések miatt a zenekar megválni kényszerült énekes-frontemberétől, Varga Viktortól. Ettől az időponttól komoly küszködés és harc a zenekar élete; tulajdonképpen a fentmaradásért. Augusztusban Viktor, az év végén Szabolcs vált ki a zenekarból. Ő szabadidő hiányában nem tudta vállalni a próbákat és fellépéseket. Így úgy döntött, nem folytatja tovább. Dobos terén szerencsétlen és egyben szerencsés zenekar is vagyunk. Mindig hamar megtaláljuk a következőt :) Egy kétségbeesett sörözés alkalmával az új arc egy régi ismerős lett. Mondhatni "rajongó". Jámbor Máté - aki önmagában is egy fogalom :) Úgy hisszük 2007 az újrakezdés éve a zenekar történetében. Ha van gyermekkora egy embernek, miért ne lehetne egy zenekarnak is?! Az elmúlt pár évben nekünk ez ért véget. Hogy hogyan tovább? Hogy mi a megoldás mindenre nem tudjuk. Azért vagyunk még mindig, mert a "bajokon" egyszerűen átlépünk. Nem keresve a megoldást. Egyelőre keressük a pontot a könyv utolsó mondatának a végén. És ha meg találtuk, valószínűleg megveszzük a folytatást :) És újra, és újra... Ez tart életben, nekünk valami hasonló a megoldás. Ez az életérzés örök. 2007. továbbra is Vologda. Tutira sok meglepetésre számíthat mindenki!