Vojtina Bábszínház

Kezdetek:
Szabó Tibor és Megyeri Béla, a kés?bbi Vojtina alapító tagjai 1963-ban Tóthné Horányi Ilus osztályába jártak a Pacsirta utcai Általános Iskolába, és itt kezdtek el bábozni a bábszakkörben. Az ügyesebb gyerekeket Ilus néni bevitte a Lúdas Matyi Bábszínházba tanulni, segíteni. Az együttes f?leg gyerekeknek szóló el?adásokat játszott, a magyar népmesékt?l kezdve a kortárs írók bábdarabjain keresztül a világirodalom közismert meséiig. Tóthné Horányi Ilus, aki a "Népm?vészet Mestere" címet is megkapta, alapvet?en a magyar néphagyományból indult ki bábos tevékenysége során. Megnyilvánult ez a témaválasztásban, szemléletben és képz?m?vészeti megformáltságban is. Az 1963-as pécsi fesztiválon a Lúdas gyerekcsoportja fesztiválnyertes lett egy Weöres Sándor-versekb?l és Kodály - m?vekb?l összeállított el?adással. 1968-ban tanácsi határozat alapján lebontották a Kossuth utcai bábszínház épületét, s az új bábszínház megépüléséig az együttes átmenetileg a Piac utcai M?vész mozi épületébe került. A Lúdas Matyi sorsa egyre hányatottabb lett. Horányi Ilus, miután Debrecen már nem kínált neki lehet?ségeket, elköltözött 1971-ben Salgótarjánba. A bábos gyerekcsoportból kin?tt fiatalok, pedig együtt maradtak.
„VOJTINA”? – Ki ??
Az 1840-es évek közepén egy Vojtina Mátyás nev? tót diák került Budapestre. Afféle hóbortos, szegény fiú, aki csodabogár verseket irkált, mert a sors, úgy látszik, gondoskodik róla, hogy ez az ország sohase sz?kölködjék Csereiberei Andrások és Hazafi Verai Jánosok nélkül. Vojtina Mátyás egyébiránt igen komolyan fogta fel a költ?i mesterséget. Azt hitte, hogy azt is kell tanulni, akárcsak a csizmadiaságot vagy a szabóságot. Beállított hát Bernát Gazsihoz költ? inasnak. Tulajdonképpen csak a tekintetes úr csizmáit tisztogatta, de azért szentül hitte, hogy gazdája mellett halad és ügyesedik a költ?-mesterségben. Meg is mutatta minden versét Bernát Gazsinak, aki viszont a remek ostobaságokkal írótársait mulattatta. A szabadságharc elején írt egy verset Vojtina Mátyás, mely híres lett. Így kezd?dik: „Egy kis halál? Nem tesz semmit! ?seinknek szintúgy volt...”