Tapolcai Ifjúsági Fúvószenekar

Weboldal: www.tapolcaifuvosok.hu/

Tapolca kisváros, mindössze 20000 lakost számlál. Ettől függetlenül nagyon szép és sokoldalú. A sok látnivaló mellett igen régre nyúlnak vissza a zenei hagyományok is. Már az 1930-as évektől kezdve működtek itt énekkarok és zenekarok. A lakosság mindig is nyitott volt a muzsika iránt. 1983-tól már a Tapolcai Bányász Ifjúsági Fúvószenekar is gazdagítja a zenekultúrát Tapolcán. Azóta is rendszeres résztvevője a zenekar a különböző városi rendezvényeknek: nemzeti ünnepek, fesztiválok, fogadások, bányásznapok, tapolcai napok. Zenetanári pályafutását 1981-ben kezdte Tapolcán. Tapolcára kerülése után szinte azonnal hozzálátott a gyerek- fúvószenekar szervezéséhez. Nehéz volt a kezdet, mert Tapolcán igazából nem voltak rézfúvóshagyományok. Legutoljára az ötvenes években működött itt egy katonazenekar. Ennek megfelelően a rézfúvós hangszerek sem voltak túlzottan népszerűek. Tanítványai közül nehezen tudott válogatni. 1983-ban azonban végre megvalósult a nagy álom. Megalakult egy kis zenekar, mindössze 15 fővel. Béla bácsi a zenekar megalakulása óta rengeteget tett és tesz még ma is a többször átalakult kis közösségért. Állandóan bővítette és bővíti a létszámot, ehhez azonban ismernie kellett és kell a leendő zenekarosok tudását, hangszerjátékát. A fúvós tanszak vezetőjeként ez nem is tűnik olyan nehéz feladatnak, pedig komoly odafigyelést igényel. Természetesen a zenei tudás nagyon fontos szempont egy új tag kiválasztásánál, de ugyanolyan lényeges, hogy az illető emberileg milyen. Béla bácsi azonban jó emberismeretének köszönhetően szinte mindig jól választott. Sikerült megfelelő kapcsolatokat kialakítania olyan fontos emberekkel is, akik valamiképp segítik a zenekar életét. Szervezte és szervezi a fellépéseket, a táborokat, az utazásokat, legyen az hazai vagy külföldi. A kották beszerzése is őrá hárul. Kezdetben ez igen nehéz volt, mára talán egy kicsit könnyebbé vált a helyzet. Ettől függetlenül sokszor előfordul, hogy ő maga ül le és írja meg egy-egy szólam kottáját, időt nem sajnálva. Pedig nagyon fárasztó hosszú ideig apró kottafejeket és kottaszárakat "rajzolgatni". Talán ez is bizonyítéka annak, hogy szívét - lelkét beleadja abba a munkába amit elvállal. Ezt talán nem is lehetne máshogy.