Szikra Együttes

“Ahogy szólt az a húr, ahogy felsírt, benne szólt örömünk s hitünk…” Gondolkodtatok-e már azon, hogy milyen lenne az élet zene, dalban és hangszerek nélkül? Azon, hogy milyen lenne a reggel egy gyönyörű kertes házban madárcsicsergés nélkül, vagy a koncert hangszerek nélkül? Szerintem szörnyűségesen sivár, kopár és unalmas. Képzeljétek, nem tudnánk örömünkben vagy esetleg bánatunkban énekelni, dudorászni… Huh, félelmetes. Mert figyeljük csak meg, hogy mennyi mindent ki tudnak fejezni hangszer hangjai, hányféle érzést szólaltatnak meg bennünk. Hátborzongatóan szép és mély érzéseket, belső harcokat és feszültségeket, Isten dicsőítését. Volt egy idő, mikor irigyen tekintettem mindazokra, akik hangszeren játszva tudták valamilyen módon, több-kevesebb intenzitással kifejezni azt, hogy mi megy végbe bennük. Ma már másként gondolkodom: hálát adok Istennek, hogy vannak emberek, akiknek ilyen tehetségük van, és köszönöm Neki mindazt, amivel én szolgálhatom Őt. Felétek pedig, kedves zenei füllel, hallással megáldott és hangszeren játszani tudó barátaim csak annyit mondanék, hogy kamatoztassátok az Úrtól kapott talentumaitokat, ne ássátok el őket a földbe, mint az engedetlen szolga!