Szendőfi Balázs

Weboldal: www.freeweb.hu/szendofibalazs/fooldal.php

Basszusgitáros, zeneszerző.
1978. április 21-én születtem Budapesten. Édesapám Szendőfi Attila hangszerkészítő mester, édesanyám Fekete Mária, egyetemi docens, karmester, a Pesti Magyar Színház zenei vezetője. Két testvérem van: Péter (zenész, zenetanár, zeneszerző, választott hangszere a dob) és Borbála (jelenleg rádiós hírszerkesztő és hírolvasó). Hatéves koromban anyám beíratott szolfézs- és zongoraórákra, e hangszeren gyermekként is sok sikerélmény ért, ám tanárom (akit igen megkedveltem) külföldre költözését követően megmakacsoltam magam, és nyolcévesen kijelentettem, hogy más zongoratanárhoz nem vagyok hajlandó járni. Így következett a majd’ tíz éven át tartó zenei tétlenség (közben azért zongorázgattam, de mindenféle tanári ellenőrzés nélkül), amit tizennyolc esztendős koromban apám azzal tört meg, hogy megajándékozott egy akusztikus gitárral, melyen a szokásos tábortüzes korszakot követően klasszikus darabokat és rockdalokat egyaránt játszottam. Utóbbiakkal később a szintén apukámtól kapott Fender Stratocasteren kísérleteztem. A basszusgitárra magam számára is szinte észrevétlenül tértem át, egy ideig basszusgitározgató gitárosnak képzeltem magam, aztán már gitározgató basszusgitárosnak. Utóbbi a mai napig nem múlt el, néhány (saját) lemezemen megengedem magamnak a „luxust”, hogy gitározzam is egy kicsit, főként akusztikus, jobban mondva klasszikus gitáron. Amint komolyabbá vált basszusgitározási szándékom, Mits Gergő magántanítványául szegődtem, s mikor megnyitotta saját iskoláját, a székesfehérvári Dr. Lauschmann Gyula Jazz Szakiskolát, tanulóként csatlakoztam az első évfolyamhoz. Igen sokat tanultam itt, és a társaság is remek volt. Csupa fiatal tanár tanított. Klasszikus zeneelméletre, zenetörténetre, szolfézsra és népzenére Benedek Mónika, aki egy csodálatos hölgy, az összes évfolyamok minden férfi hallgatója egyfolytában szerelmes belé. Rengeteg tudást köszönhetek neki. Jazzelméletre Birta Miklós okított, a zseniális gitáros, aki helyükre „rázta” az improvizációval, az altrációkkal és a tengelyrendszerrel kapcsolatos, addig meglehetősen hiányos ismereteimet. Kötelező zongoraórán Szabó Sz. Dánieltől tanulhattam, aki felbecsülhetetlen értékű részletekkel gazdagította a zenéről alkotott általános képemet, hangszeres tudásomat, pedig a már említett Mits Gergely csiszolgatta. No és a dobtanár, aki engem ugyan nem tanított, de „mindenütt jelen volt”, és figyelemmel kísérte fejlődésemet: a bátyám, a fentebb már említett Szendőfi Péter. Igen sokat köszönhetek neki is. 2000 szeptemberében, az iskolakezdéssel párhuzamosan megalapítottam első saját zenekaromat Mindflowers néven. Ugyanekkor alakult még egy együttes a közreműködésemmel, zeneiskolai osztálytársaimból, a Self-searching System, mely ma a fő zeneszerző és gitáros nyomán a Zámbó Tamás Group nevet viseli. A fentieken kívül még két zenekarba hívtak el 2000 végén: a Holdudvarba és a La Bomba (ma Figyelj, Castro!) nevű, latin muzsikát játszó formációba. Ezeket is a Zenekarok menüpontban lehet tüzetesebben tanulmányozni. 2003 májusában bejutottam a Magyar Rádió által rendezett Dandó Péter Országos (Nemzetközi) Jazz Basszusgitár Tehetségkutató Verseny döntőjébe. Végül is ötödik lettem, maga John Patitucci ítélte nekem ezt a helyezést. Érdekes érzés volt az ő jelenlétében játszani. Nem sokkal ezután alakult másik saját együttesem, a Piccolo Inn. Kezdetben a verseny két kísérőzenésze játszott benne, később azonban a felállás átalakult.