Szani Roland

A mélytől a csúcsig – akár így is összefoglalhatnánk Szani Roland rádiós pályafutását: a mélytől, mert egy pincében kezdődött, és a csúcsig, hiszen eljutott a Danubius Rádióba. A hétvégi kívánságműsor vezetője ízig-vérig debreceni srác: iskoláit is itt végezte és a rádiós szakma alapjait is itt sajátította el. A középiskolában még színésznek készült, ami nem is csoda, ha tisztában vagyunk azzal, hogy abban a gimnáziumban végzett, ahol többek között Schell Judit és Kálloy Molnár Péter. Egy rövid, az akkor még Kossuth Lajos Tudományegyetem nevű intézmény történelem szakán tett egy éves kitérő után felvételt nyert a jogi karra, amelyet aztán immár a Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán végzett el. Egyetemi évei alatt kóstolt bele a rádiózásba: „Még történelem szakra jártam, ekkor kezdtem dolgozni egy kis közösségi rádiónál, úgy hívták, Szólarádió.” Ez a rádió az egyetem pincehelyiségében volt berendezve és tojásos dobozokkal oldották meg a hangszigetelést. Nem sokkal később bekerült a debreceni Rádió 1-be – „ez még egy nagyon régi Rádió 1 volt” – ám itt nem kapott lehetőséget, így hamar tovább állt az éppen akkor Hajdúszoboszlón induló Aqua Rádióba. Itt már kellően kiélhette magát: „Mindent megtettünk, amit lehetett és azt is, amit nem.” Talán ennek hatására, visszacsábították a megújult Rádió 1-be, miközben még az egyetem elvégzésére is maradt ideje. A rádió 1 aztán még tovább újult, aminek az lett az eredménye, hogy kevesebb műsorvezetőre lett szükség – neki is mennie kellett. Ekkor kis időre felhagyott a rádiózással, és a debreceni városi televíziónál kezdett egy hetente jelentkező, zenés kívánságműsort vezetni. Ezt aztán egy naponta jelentkező műsor követte, amelynek során „az utca emberét kérdeztük bizonyos témák kapcsán, ennek én voltam a szerkesztője és a műsorvezetője is”. Aztán újra irány a rádió, visszatért az Aquához, amely addigra már nem csak Hajdúszoboszlón működött, hiszen kaptak debreceni frekvenciát is. Ekkor hozta össze a sors Jáksó Lacival, aki éppen egy csárdamegnyitóra érkezett Debrecenbe, és Rolandnak kellett vele interjúznia. Miután kibeszélgették magukat, „természetesen” szakmázni kezdtek, aminek az lett a vége, hogy Laci megadta Tiszttartó Titusz, a Danubius Rádió programigazgatójának számát. A többi pedig – ahogy mondani szokták – ma már történelem… Roland egyelőre a fél évre Amerikába távozott Garami Gábort helyettesíti, ám nem hat hónapra tervez: „Ha Gábor visszajön, remélem, nekem akkor is lesz helyem. Szeretnék mutatni addig valamit, remélve, nem mondják majd azt, hogy köszönjük szépen, most kinyitottuk egy kicsit az ablakot, de is zárnánk.” Szabadidejében nagyon szeret moziba járni, és imádja a régi, Bujtor István-Kern András nevével fémjelzett filmeket – ennél fogva aztán nem meglepő, ha megrögzött Bud Spencer-Terence Hill rajongó is: „Akárhányszor megnézem őket, mindig úgy nevetek rajtuk, mintha először látnám.” Könyvben Svejk kiemelt helyet foglal el olvasmányélményei között, bár, ezt ő is elismeri, kicsit nehezen rágja át az ember magát rajta. Ars poeticája pedig: Hajrá, Loki! www.danubius.hu