Szabó Csaba, Szívos Ildikó

A férjem hosszasan tudna mesélni a technikáról, festékekről, a kütyükről, de minket szülőket nem ez érdekel elsősorban. Sokkal jobban, hogy a gyerek jól érezze magát. Akkor jó egy program, egy foglalkozás, ha visszavágyunk, ha alig várjuk, hogy következőleg is részesüljünk benne. Ha egy gyerek azt mondja, hogy kösz, de már egyszer ki voltam festve, ott valami nem stimmel. Ez olyan, mintha azt mondaná: köszönöm, nem kérek csokit, mert a múltkor már megkóstoltam és nem ízlett. Az is sokat elárul, ha az arcfestéshez, a kézműves asztalhoz nem lehet odaférni, lökdösődni, tolakodni kell, hogy végre valahára sorra kerüljön a gyerek. Ilyenkor a felnőttek már ki sem merik festetni magukat, nem mernek leülni a kézműves fogalakozásokra, pedig van, aki szívesen mókázna...