Shitpump

Weboldal: www.shitpump.mlap.hu/

Kezdetekben fogalmam sem volt, hogy hogyan is áll az ún. "magyarországi punkmozgalom", noha az addigra halódó D.I.Y. Zenekarommal már megjártam a hadak útját. Már csak a próbateremben zenélgettünk váltakozó tagsággal, ki-be lépegető emberkékkel. Természetesen én ennél sokkal komolyabbra vágytam.Ekkor lépett a képbe Öcsi (alias ifj. Gaál György) és testvére Zoli, hogy nem tudnak mit kezdeni magukkal, ezért csinálgathatnánk valami jó kis "rákkendrólt", vagy valami faszságot. Mondtam is nekik, hogy tutira rendben, de ők meg szerezzenek zenészeket aztán majd megyek kornyikálni. Na ez a megállapodás így is maradt durván egy évig. Aztán az egyik pillanatról a másikra szólt az Öcsi, hogy megvannak a zenészek, bár a tesója az elmaradt. Le is fixáltunk egy próbát Csepelen arra a hétvégére. A mi Mikinkről tudni kell, hogy a 90-es éveket végig zúzta a Bastard nevü bandájával és a D.I.Y. meg az Ő zenekara lépten-nyomon összetalálkozott az akkori punk undergroundban. Így barátkoztunk mi ketten össze, és néha napján tartottuk is a kapcsolatot telefonon. Tudtam, hogy a Bastard nem működik ezért sejtettem, hogy elvállalja a posztot, de hogy ennyire kreatív lesz, azt nem is gondoltam volna róla! Az első próba alkalmával hamar kiderült, hogy a dobos gyerek ( kövezzenek meg érte - de a mai napig nem tudom a nevét, még talán az Öcsi sem, pedig Ő hozta magával!!! Ezért csak Dobosnak fogom hívni... ) nem ördöge a hangszerének. Tulajdonképpen nem is tud dobolni. Ez még nem is lett volna baj, de így mi sem nagyon tudtunk csinálni semmit, csak valami rossz 2/4-es ütemre pöntyögtük a Tankcsapda "Félre a tréfát" c. slágerét. Ez pedig igazán rossz tréfa volt! Mondogattuk is, hogy ez nem haladás, ez szar! A Dobos meg csak szabadkozott, hogy nem tud gyorsat ütni... Pedig a megoldás ott volt az orrom előtt csak nem vettem észre. A mi Sanyeckánk a munkatársam volt. Én láttam, hogy mozgolódik valami tarajos gyerek a melóhelyen, de nem is beszélgettünk semmit. Egy kolléga hozta oda hozzám bemutatni, mer' hogy én egy punk zenekarban éneklek'. Akkor a Sanyi véletlenül kinyögte, hogy dobolgat, mivel a Do It-ból akkoriban pont egy dobos hiányzott gyorsan le is csaptam rá! A Sanyi dobolása meg pont jót tett a bandának, mert előásta a punkos lendületünket. Már túl voltunk a D.I.Y. -al egy koncerten, mikor szóltam a srácnak, hogy kéne egy kis segítség a másik bandámnak is, mert az ottani dobossal semmire sem megyünk. Ezzel a felállással a "Sarló & kalapács" volt az első dal, amit megcsináltunk. Nem sokkal később a Sándorunk önként távozott a D.I.Y.-ból, mondván hogy ez a formáció sokkal jobb és így gyakorlatilag megszületett a Shitpump, csak még nevünk nem volt. A közös kocsmázások alkalmával felvetettem a sok hülye ötlet után, hogy mi lenne, ha Shitpump lenne a nevünk, mer' hogy én ezt a dumát láttam valahol Békásmegyeren a falra kipingálva és az annyira tetszett. Először félredobtuk ezt az ötletet is, de miután semmi jobb nem jutott az eszünkbe elkezdtek a srácok komolyan gondolkodni rajta. Ezek voltak a megalakulásunk rögös időszakai. 2002 márciusára már volt nyolc dalunk. Ott a Rózsa utcai teremben csináltunk is egy lazább próbahelyi felvételt, ami aztán a haverok között terjesztgetésre is került. Nem volt semmi ötletem, meg ramaty is volt a felvétel, ezért az "Anarchív" címet kapta. Ez a felvétel töltötte be nálunk a demo szerepet. Lassan beindultak a koncertek is. Az első bulin jellemzően sörért játszottunk, ami ráadásul még romlott is volt, de a buli jól sikerült. Persze a tomboló rajongók, haverok mellé odagyülekeztek a kritikus egyének is. Az utána megjelenő zenekari kritikák, pedig egyenlők voltak a fikázással. Valamikor akkoriban szedtem fel a koncertek közbeni bunkózást, hogy legalább élőben azok az arcok is kapjanak, akik csak köpdösni tudtak ránk. Kemény időszak volt ez, mert sokszor úgy éreztem, hogy egyesével kell meggyőznöm az embereket arról, hogy ennek a zenekarnak is létjogosultsága van az underground palettán, nem csak a gitárokat vakargató ska bandáknak, meg a rengeteg "grindéj" kópiának. De így legalább felbukkanhatott az éjszakában a "Magyarország legszarházibb, legtrógerebb zenekara"! Ez évben a zenekar még elhatározta, hogy felveszi az első albumát, ami nagyjából az 2003 elején ki is jött, majd ismét koncertkörút következett sok más zenekar, a szokásos botrányok és lezüllés társaságában. A rengeteg koncert között, ami nemritkán véres és botrányos, no meg totális illuminált buli volt, vannak kellemesebb emlékek is, például mikor a zenekar benevezett 2003-ban a Sztárgyár elnevezésű tehetségkutatóra, ahol a középdöntőig küzdötte fel magát, majd 2004-ben a középdöntőben is hatalmas sikerrel szerepelt, noha nem mi kaptunk lemezszerződést. Későbbiekben az akkor még működő Budapest TV és a Duna TV is a műsorára tűzte a tehetségkutatón szereplő zenekarok koncertjeit. Ettől még mondjuk az élet nem állt le a zenekar számára sem, hiszen a rengeteg koncert mellett még arra is volt idő, hogy új dalokat írjunk, mondjuk úgy egy lemeznyit. A 2004-es év tökéletes volt a zenekar számára. Először is a tehetségkutató, majd pár kihagyhatatlan koncert után, tömény próbálás és stúdió következett Joe bácsi garázsában Vedres Joe irányításával. A felvett album "Új harc" néven került volna kiadásra, de mivel akkoriban minden pénzünket elvitte a stúdió, így várnunk kellet a kiadókkal. Gyakorlatilag a 2004 is elment mellettünk azzal, hogy szarrá koncerteztük magunkat. 2005 első feléig tartott ez a lendület, majd egy nagyon hosszú és súlyos ( kényszer )pihenő következett a zenekar életében, amit gyakorlatilag a Sanyi miatt szenvedtünk végig. 2006-ban a szokott formát hoztuk és a Maxi betanítása mellett, az év első felében a Prosectura zenekar előzenekaraként nagyon sok koncerten részt vettünk. Úgy mellékesen egy segélykoncert, és néhány külföldi buli is írható a számlánkra. Majd az év végére minden pénzünket a hangszerpark feljavítására, saját cuccok vásárlására és egy próbaterem bérlésébe öltük bele. Ez mellett írtunk néhány új dalt is. Nagyjából ennyi eddig, de majd még folytatom! ( Üdv mindenkinek! - Kizso )