Rovátkolt Barom

Weboldal: www.rovatkolt.fw.hu/

A Metrószekta 2003-ban jött létre egy szűk pesti lakásban a Bélsárhányás nevű supergroup punkzene orientált részéből. A rasszista ska alakulatnak induló csapatban a ritmust és az ütemet zsigerből gyűlölő Imre öcsém dobolt, Kopasz a londoni recept szerinti gitár kurzussal felvértezve pengetett, én pedig színvonalas HC szövegeket énekeltem rá. Sajnos a ska ritmust egyik zenésznek sem sikerült elsajátítania, így maradtunk a punknál, bár az Oi! mentalitáshoz sosem lettünk hűtlenek. Arra biztosan emlékszem, hogy több alkalommal felléptünk QSS centrikus műsorunkkal a Toldy Ferenc (elit) Gimnáziumban. Az (elit) gimnázium ezt elég jól viselte. Lalita, aki akkor már féléve tanult dobolni, gyökeres változást hozott a zenénkbe. Az addig viszonylag esetleges dalok formát kaptak, és művészetünkben megjelent a négynegyedes ütembeosztás. Ez kisebbfajta forradalmat jelentett, a gátak hihetetlen erővel szakadtak át: újabb és újabb számok születtek, próbatermi slágerünk, az erősen a kollektív tudatból merítő, "Disznók, vályúhoz!" c. szám volt. Nevünk ekkor változott Rovátkolt Baromra (minden nyelvújító arcnak kőőősz). 2004 végén kirukkoltunk a Demo című demónkkal, amin hat dal szerepelt. Az Anti-Anarchista Akció, a Lopj egy cédét a Nemartból és a Humanista Mozgalom című számokkal hamar beloptuk (hahh) magunkat az akkor még létező FIKSZ Rádió műsorvezetőinek szívébe. Nem kis büszkeséggel emlékezem vissza, például az egyik, punk szövegekkel foglalkozó adásra, ahol a hatvan perces műsoridőből húszat a Rovátkolt Baromnak szenteltek. Sajnos Huszárék reklámhadjáratának a későbbiekben nem volt folytatása. Megjegyzendő, hogy koncertjeinken időről időre előfordulnak súrlódások a közönséggel, hol leköpik szegény Kopaszt, hol hangoskodással zavarják meg egy-egy szóló ívét. Láttam már Rovátkolt Barom CD-t meggyalázva egy szemetesben. A Rovátkolt Barom 2005 elején nyerte el jelenlegi formáját: Kruger: dob, Imre: basszusgitár, Kopasz: gitár és klarinét, Gábor/Rovar: ének és harsona. Kruger igen lusta és meglehetősen technikás dobos, szárnyakat kaptunk. Kopasz megtanult gitározni, meg kell hagyni, hogy Imre is fejlődött, rólam meg nem is beszélve. A zenei igényeink és lehetőségeink kitágultak. Azóta a zenekar folyamatos alkotói válságban leledzik. Ennek ellenére átlag kéthavonta fellépünk, írunk néha számokat, én meg szövegeket. 2006 őszén megjelent a Pro Patria et Libertate című nagylemezünk (lássad a megfelelő menüpont alatt). Ehelyütt feltétlenül meg kell említenem Grusz Gergely nevét, aki ott segít nekünk, ahol tud, például megkeverte ezt a lemezt is. Korábban előfordult, hogy elhalasztotta az osztálykirándulást egy kilátásban lévő Vörös Yukas koncert miatt. Jó, mi? A lemez a DIY körülményekhez képest remekül szól. Zenénkben sikerült olyan ötleteket megvalósítanunk, amit koncerten soha nem fogunk tudni reprodukálni. "Változatos, már-már ötletes, néhol eredeti, határozottan szórakoztató" ír Abdul, és mi nem mondunk neki ellent. Most egy biedermeier hangulatú szöveget írok, Kopasz meg valami basszusgitárt gyötör multieffekttel. Azt hiszem ez az egyetlen járható út.