Red Line Offside

Weboldal: www.redlineoffside.extra.hu/

Valamikor '97-'98-ban, 1-2 evvel előző zenekarom feloszlása után kezdtem el foglalkozni a gondolattal, hogy valójában nem akarom abbahagyni a zenélést, sőt az akkori zenei hatásaimból és életemből merített benyomásaimból kiindulva van esély arra, hogy néhány lelkes, hasonlóan gondolkozó és tehetséges társ segítségével valami vállalhatót alkossak, amely mentes az előző zenekaromra bélyeget súlyosan rányomó kompromisszumoktól. Ördi, akkor már régi cimborám boldogan szegődött mellém ennek megvalósítására. Eleinte csak ketten próbálgattunk - én (Borics A.) basszusgitáron, Ördi a doboknál - ám a gitár hiánya egyre inkább elviselhetetlenné vált. Persze még neve sem volt a zenekarnak. Egy kisvárosban nem könnyű megfelelő érdeklődésű és hozzáállású gitárost találni. Na, de ez is meg lett oldva. Az egyik hétvégén egy kellemes beszélgetés közben, két sör között az egyik gitáros ismerősünk, Koch Szabolcs (Koxi) érdeklődést mutatott újonnan alakuló zenekarunk iránt, és egy későbbi próba (ahol először óvatosan meghallgatott minket azután be is szállt a zenekarba. Nevünk akkor még mindig nem volt. Akkortól kezdve hétvégenként rendszeresen próbáltunk, más zenekarok számain csiszolgattuk hangszeres képességeinket, valamint elkezdtünk saját számokat írni (pl. Megint csak hiába - az első saját szám). Közben külföldi, punkrock-ot ska-val ötvöző zenekarok hatására kezdtünk mi is egy picit lazább, fúvósokkal operáló zene irányába kacsingatni, még ha csak egy enyhe zenei kitérő kedvéért is. Ennek eredménye lett Járadi Judit (szaxofon) csatlakozása a zenekarhoz. Így minden együtt volt már egy tisztességes zenekarhoz, a nevet leszámítva természetesen. Eleinte persze, főleg húros és ütős hangszerek terén is csekély jártasságunkból kifolyólag döcögősen haladt a szaxofon beépítése a zenénkbe, de később valamelyest ebbe is beletanultunk. Koxi kivált a csapatból, s a krízishelyzetet - szintén egy kellemes sörözés alkalmával - régi barátom, zenésztársam, általános iskolai osztálytársam és távoli rokonom, Bíró Bandi oldotta fel. Ekkorra mar égetővé vált a helyzet a névválasztást illetően, így hosszas értekezések, valamint néhány elvetélt ötlet után a korábbi jégkorongozó múltunkból merített Red Line Offside (kétvonalas les) név került az ominózus első koncertet hirdető plakátra. Lassan megszülettet nyolc felvételre érdemes saját szám, amit 2000. októberében a nyíregyházi TLS zeneház stúdióban rögzítettünk 3 maratoni nap alatt. Nyers, dühös, gyors, ámbár dallamos, helyenként szaxofonnal díszített punk rock talán a legjobb leírás az említett felvétel stílusát illetően. A felvételt CD formátumban jelentettük meg pár héttel a felvétel után, magánkiadásban, barátaink segítségével, teljes egészében csináld-magad módon. Bemutatkozó anyagunk sok koncertmeghívással ajándékozott meg minket. Az akkoriban még Ágai Péter Zsolt (Ági) által működtetett NemArt underground művészeti kezdeményezés is felfigyelt a zenekarra és meghívott minket egy több állomásos turnéra a Hátsó Szándék, Barackca, The Snobs, Hatóságilag Tilos, Hold X True, stb. társaságában. 2002. januárjában Szegeden, illetve a hírhedt csepeli Voodoo klubban, időközben jelentősen megszaporodott közönség előtt léptünk fel. 2002. augusztusában, soron következő hazalátogatásomkor még adtunk pár koncertet többek között Szegeden, a rajkai Inedependent fesztiválon, valamint az azóta megszűnt csepeli NemArt klubban… A 2002. decemberi zenekari próbák már Bandi nélkül zajlottak. 2002. decembere ennek megfelelően koncertek nélkül múlt el a fejünk felett. 2003. decemberében ellátogattam Gödöllőre, az akkor épp ott fellépő Count Me Out koncertjére. Sajnos sikerült italozással elütnöm az időt, amit arra szántam, hogy a koncerten szintén megjelent Némethi Tamást (Gepárd) meginterjúvoljam zenekari tagságát illető hajlandóságát illetően. Később persze, ha nem is személyesen, de sor került erre, és Tamás határozottan igent mondott. Innentől most már csak egy új basszgitárosra volt szükség, hiszen én időközben végleg átpártoltam a hathúros hangszerre. A zenekar tagsága tehát nem sokkal Gepárd után tovább bővült Andor Marcival, aki a Hátsó Szándék sajnálatos feloszlása után és a további HSz tagok szétszéledése (Kuti - Bridge to Solace, Kobera - Something Against You) végül beadta a derekát hosszas, vívódások után csatlakozott hozzánk. Kialakult a mai felállás: Némethi Tamás (Gepárd) - gitár, Andor Márton - basszusgitár, Ördög Gábor (Ördi) - dob és jómagam (Borics Attila) - gitár, ének. A 2003-as év ennek ellenére látszólag tétlenül zajlott, mivel egész évben nem volt alkalmam hazautazni. Persze csak látszólag volt tétlen ez az év, hiszen rengeteg idõm jutott zeneírásra, valamint a zenekar magyarországi szekciójának a gyakorlásra, összerázódásra. Ennek eredményeként 2004. januárjában készen állt 10 szám a stúdióra. Utólag kiderült ugyan, hogy mégsem vagyunk annyira felkészültek. A két, eredetileg basszgitárosként ismertté vált gitáros a stúdióban nehézségekbe ütközött, valamint a hosszú kihagyás után az én torkom is felmondta a szolgalatot az 5 napos felvétel alatt, amire a szolnoki Denevér stúdióban került sor, Cserfalvi Zoltán (Tofi, hangmérnök), Járadi Judit, Szabó Peti és Szabó Marci közreműködésével. Súlyos nehézségek árán és elhanyagolásokat téve végül megszületett a 2004-es Red Line Offside nagylemez, amely egy Gepárd úr tehetségét dicsérő introval bevezetett 10 számot és egy, a végére odabiggyesztett Marina Revue feldolgozást tartalmaz. Összességében persze elégedettek vagyunk az anyaggal, csak hát eléggé megizzadtunk vele. Az új lemez dalai bemutatójának tekinthető 2004. januárjában a budapesti Marco Polo klubban tartott koncert - természetesen gyalázatosan sikerült a gyenge hangosítás, felkészületlenségünk, valamint az új felállásból származó rutintalanságunk miatt. Azóta próbáltuk kiköszörülni a csorbát néhány 2004. augusztusában tartott koncerten, remélhetőleg sikeresen. 2004. júniusában végre megjelent az előzőleg emlegetett új lemez is CD-n, magánkiadásban. Jelenleg (alkalomadtán) koncertező és új számokat író stádiumban van a zenekar, a további fejleményeket mi is kíváncsian várjuk. A jövőben is tartani kívánjuk magunkat a punk rock stílushoz, életformához zeneileg (már ha még egyáltalán a "punk" jelző egyben zenei stílus-meghatározást is jelent), társadalmilag és magánszemélykent is, meg ha ez egyeseknek beszűkültséget, csökönyösséget, vagy egyszerűen csak képmutatást is jelent.