Ölvedi Gábor

Weboldal: www.olvedidarbouka.hu/

Körülbelül húsz éve kezdtem el ütőhangszereken tanulni. A tanuló évek a veszprémi Csermák Antal zeneiskolához és Kőpataki József tanár úrhoz köthetőek, aki akkoriban egy jazz-dobiskolát vezetett a Bakony lábánál fekvő kisvárosban. Az alapokat az órákon Bányai Lajos, kiváló jazz-muzsikus tankönyveiből sajátíthattuk el. Az ott szerzett tapasztalatoknak a mai napig nagy hasznát veszem mind a tanításban, mind a zenélésben.
Kíváncsiság…
A kísérletező kedv és a kíváncsiság a legkülönfélébb zenei stílusok kipróbálására ösztönzött, kezdve a moldvai-csángó zenétől a punk-rockon át a klezmer, a klasszikus jazz és a folk-jazz stílusokig. Igyekeztem mindenbe belekóstolni, amibe lehetőségem volt…
Így történhetett, hogy amelyik hangszer belépett az életembe, próbáltam valamilyen szinten foglalkozni vele, hogy minél nagyobb rálátásom legyen a zenére, a népzenére és a különböző instrumentumok funkciójára a hangszerapparátusokban. Elkezdtem akkordeon-on, moldvai-csángó fafúvós hangszereken tanulni, autodidakta módon zongorázni, nagybőgőzni és volt szerencsém néhány évig klasszikus hangképzést tanulni Hajnóczy Erzsébettől, a kiváló szoprántól és zenepedagógustól majd vele együtt énekelni egy komoly múlttal rendelkező, professzionális énekegyüttesben tenorként.
Kuba…
A kubai muzsika zseniális ütőhangszeres világának megismerése ösztönzött arra, hogy letegyem a dobverőket, és végre kézzel érjek hozzá olyan egyszerűnek tűnő hangszerekhez, mint amilyen a konga, a kvinto vagy a bongó. Ez nem tarthatott túl sokáig, hiszen jött…
A Darbuka…
A darbukával először az akkoriban nyaranta Balatonkenesén megrendezett Rece-Fice táborban találkoztam és letaglózott energikus megszólalása, sokszínűsége, az alkalmazott rendkívül érdekes ütéstechnikák szépsége és a balkáni zenében betöltött szerepe. Azonnal tudtam, erre kell tovább menni… A rendkívül színes és jó hangulatú táborokban szerencsére jelen volt a magyarországi darbukázás atyja, Orczy Géza (Sebő Zenekar; Falkafolk; régi Szirtosz; Zsarátnok; Makám; Besh O droM, Rila; Kolo és még sorolhatnám…) is, akitől az egy hetes táborok alatt sikerült elsajátítani az alapokat, s talán még többet is. Később, külföldi útjaim során alkalmam nyílt együtt muzsikálni török, egyiptomi, szíriai, tunéziai, marokkói, örmény, makedón, szerb, horvát, bolgár, ciprusi és indiai muzsikusokkal, akiktől megpróbáltam a rendelkezésre álló idő alatt a legtöbbet tanulni…
Tánc…
Párhuzamosan a zenetanulással, kisebb kihagyásokkal körülbelül húsz évig néptáncoltam, amely főként a magyarországi, az erdélyi és a balkáni folklór területeit érintette. A népzene így gyakorlatilag hat-hét éves korom óta jelen van az életemben és rendkívül meghatározó minden zenei megmozdulásomban. A táncos múlt hozományaként játékomban kialakult egy sajátos hangzás, amely annak köszönhető, hogy képes vagyok teljes mértékben megérteni és átélni a táncos megmozdulásait, annak motivációját és ezzel egy elmélyültebb egységet kialakítani, feloldva a táncos és zenész közötti látszólagos különbséget.