Nagy János

Vissza

1971 márciusában születtem Salgótarjánban. Zenei általános iskolába jártam, itt kezdtem el először hegedülni, majd később zongorázni. Klasszikus tanulmányaim mellett a helyi OSZK stúdióban is tanultam egészen addig, amíg tanárom az egyik órán adott egy kazettát, melyen Oscar Peterson játszott. Többet nem mentem órára, viszont beiratkoztam a zeneiskola jazz–tanszakára, ahol Süle László volt az első tanárom. Őt Farkas Mihály és György Ákos követte. Egy rövid ideig a nagybőgőzéssel is megpróbálkoztam Benkő Róbertnél, de kitartásom kevésnek bizonyult ehhez a hangszerhez. Közben elhívtak életem első zenekarába. Sebestyén Norbert gitárossal és Zsuffa Péter dobossal megalakítottuk a St. Jazz Szextettet. Csodálatos, önfeledt muzsikálással teltek az évek. Zenekari gyakorlatainkat Benkő Róbert és Baló István felügyelte. Az érettségi után felvételt nyertem a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz–zongora szakára. Itt Gonda János szárnyai alá kerültem. Az első együttes, amiben Pesten játszottam, a Szendőfi Péter vezette Fusio volt. Nagyon jó hatással volt rám az a tudatosság, kitartás, amit Péternél láttam. Sokat tanultam tőle. Arra, hogy miért szálltam ki, már nem emlékszem. Pillanatnyi elmezavar. Ezek után Bontovics Kati együttese következett. Harmadikos koromban Fekete Kovács Kornél elhívott a Fortinbras együttesbe, amit Schreck Ferenccel közösen alakított. A csapatban Csomós Feri dobolt és Molnár Péter bőgőzött. Mindeközben Kőszegi Imre Quartetjében is elkezdtem játszani. Ebben az együttesben sokan megfordultak a hazai jazzéletből. Itt játszottam először Dresch Mihállyal, Ablakos Lakatos Dezsővel, Deseő Csabával, Egri Jánossal, Berkes Balázzsal, Lattman Bélával, Babos Gyulával, Tomsits Rudolffal. Az iskola utolsó évében megalakítottuk a Hard Line Triót, melynek végleges formációjában Tiba Sándor dobolt és Lutz János bőgőzött. Ezzel az együttessel szép sikereket értünk el. A krakkói Jazz Juniors versenyt megnyertük 96-ban, s a közönségdíjat is elhoztuk. Egy évre rá a varsói rádió készített velünk felvételt, és a fesztiválon mint meghívott együttes játszottunk. 97-ben beválogattak minket a getxoi Nemzetközi Jazz Versenyre. A világ 24 országából 86 együttes jelentkezett és nyolcat hívtak meg. Itt elnyertem a „legjobb szólista”-díjat. Térjünk vissza az iskola elvégzéséhez: friss diplomásként, hogy elkerüljem az éhhalált ügynök lettem, táskával a hátamon. Bicskát, kulcstartót, masszírozó-gépet és ezekhez hasonló dolgokat árultam. Szerencsére eltelt a nyár, s elkezdtem tanítani a pomázi és a salgótarjáni zeneiskolában. Esténként a Várkert Casinoban zongoráztam. Magánúton közben klasszikus zongorát tanultam Dévai Tibornál, zeneszerzést pedig Barabás Árpádnál. Ekkor kerültem be Kruza Richárd együttesébe. Egy évig hetente háromszor próbáltunk. Nagyon hálás vagyok Ricsinek. Talán ő az, akitől a legtöbbet tanultam eddig, s aki rendbe rakta azt a zűrzavart, ami a zongorázás körül volt a fejemben. (Aki elvégezte a jazz-tanszakot, az tudja, hogy miről beszélek.) Már amennyire korlátaim engedték. Ha nem sikerült, az nem neki köszönhető. Közben elkerültem Vilniusba egy szóló jazz-zongoraversenyre. Nagy meglepetésemre második lettem. Nem igazán szeretek szólóban játszani. Versenyezni meg egyáltalán nem. Van ilyen a zenében egyáltalán? Ezután az In Line együttes következett. Egy újabb mérföldkő zenei életemben. Imádtam. Rengeteg dobossal játszottam itt. Borlai Gergő, Solti János, Németh Ferenc, Dörnyei Gábor, Szendőfi Péter, Shramkó János, Baló István és még sokan mások. És itt játszhattam Dave Samuelssel és Alex Acunával is. Vasvári Pállal és Csepregi Gyulával igen sok közös produkcióban szerepeltünk együtt. Palinál vettem fel első szerzői lemezeimet, s igen sokat segített a felvétel elindulásától annak megjelenéséig. 2000-ben megalakította a Hungarian Wordmusic Orchestrát, mely abban az évben eMeRton díjat kapott, s CD-jét Rossa Lászlóval és Vasvárival közösen írtuk. Az In Line-os időszak alatt megismerkedtem Szappanos Gyurival, s elkezdtem játszani a Kiru Gotta Humble zenekarban és a 9:30-ban. Zenésztársaim Zsemlye Sándor, Kormos Janó, Kiru, Huszár Endre, Hirleman Bertalan voltak. Ez idő tájt készült a Hard Line Projekt CD és CD-ROM is Vajdovics Árpád, Mits Gergő, Birta Miklós, Borbély Mihály, Tiba Sándor, Micheller Myrtill közreműködésével. A multimédiás részben Zsuffa Péter és Pampurik Péter képei láthatóak és Fráter Veronika írása olvasható. Ennek a CD-nek a folytatása volt a Táncok. Itt a versek között már Tóth Ákos Szilárd és Parádi Andrea írásai is olvashatóak, s található még két videó-klip a CD-ROM-on, melyet Ritgasser István, Kis Pál Éva és Lévai Dóra készítettek. Zeneileg igen sokszínűre sikeredett az album. A popos Hol jártál báránykámon keresztül a free-be hajló Kétségek közt-ig minden megtalálható. Hogy ez jó-e így? Akkor így gondoltam. Az előadók közt találjuk Borbély Mihályt, Horgas Esztert, Baló Istvánt, Szendőfi Pétert, Huszár Endrét, Szappanos Györgyöt, Mits Gergőt, Vasvári Pált, Csepregi Gyulát, Urbán Orsolyát és Mohai Tamást. Mohai Tamás. Almási Enikő és a ZenekaŽ. KÖSZÖNÖM. Ekkor felvételiztem a LFZE jazz-zeneszerzés, hangszerelés szakára. Jó hatással voltak rám Binder Károly és Faragó Béla zeneszerzés órái. Eközben elindult egy másik együttes is, a Coolactive. Pozsár Eszter, Urbán Orsolya, Zsemlye Sándor és Elek István alkotta szaxofon quartetnek írtam és hangszereltem számokat. Az együttes ma is létezik, s ritkán de jó koncerteket ad. Pozsár Esztivel osztálytársak voltunk, s miközben a Coolactive-on dolgoztunk, felmerült az ötlet, miért ne játszhatnánk duóban is? Erről még fogunk hallani. A Táncok után jött a Hazafelé című album. Ezt követte a Latin Fiesta az Erkel Színházban, ahol Malek Miklóssal közösen hangszereltük, írtuk a darabokat. Sokat tanultam tőle az elmúlt évek alatt. Majd 2003-ban Bizet Carmenjét dolgoztuk fel. Átiratunkban egy új mű született mely a jazz, klasszikus és a kortárs zene izgalmas ötvözete. A darab bemutatóján Al diMeola közreműködött. Felejthetetlen élmény volt a vele eltöltött egy hetes próbaidőszak, s maga a koncert. Az új részek szövegét Parádi Andrea írta, akiről csak annyit mondanék, hogy legfőbb kritikusom, múzsám, szerelmem, gyermekeim anyja, feleségem. Már a Táncok alatt játszottam Borbély Mihály Borbély Műhely nevű együttesében. Itt olyan jól éreztük magunkat, hogy arra gondoltunk a ritmusszekcióban, mikor nem játszunk négyen, játsszunk hárman. Bár kikértem a zenekarvezető véleményét, a nagy magyar valóságot nem bírta ki ez az átfedés, így kiszálltam az együttesből. Játszottunk David Murrayvel, ami az „Év jazzkoncertje” lett 2001-ben. Egy évvel később Dewey Redman-nal muzsikáltunk a Mediawaven. A trioban ma Szendőfi Péter dobol és Horváth Balázs bőgőzik. Így voltunk a Macaui Jazzfesztiválon, s játszottunk a Szigeten Ben Castle angol szaxofonossal. A Hazafelé albumom volt még egy közreműködő, aki igen közel áll a szívemhez: Tisza Bea, kedvenc énekesnőm. Ahelyett, hogy dicsérném, inkább elmondom, hogy 2003-ban jelent meg Angliában lemeze, amin az angol jazzélet jeles képviselői játszanak: Arnie Somogyi, Winston Clifford, Ben Castle, Steve Rubie. Kormos János, Lukács Péter és jómagam képviseljük a hazai színeket. Tizennégy éve kántorkodom egy református gyülekezetben. Megpróbáltam olyan dalokat komponálni, amikkel újra felhívom a figyelmet a református egyházi énekekre, a bennük rejlő szépségre, a szövegek el nem évülő tartalmára. Ezért döntöttem úgy, hogy feldolgozásokat írok. Igyekeztem olyan zenei szövetet létrehozni, amely a jazz, a klasszikus- és a népzene egyfajta ötvözete, de igyekeztem mindezt alárendelni az eredeti dallamnak és szövegnek. Próbáltam elkerülni minden olyan fordulatot, zenei megoldást, ami a popzenéből ered, nehogy trójai falóvá váljék az egyébként jó szándékkal íródott alkotás. A munkában kitűnő társakra találtam Szerényi Béla és Kóta Judit személyében. Kóta Judit a tőle megszokott finom ornamensekkel díszített népdaléneklésében bátran alkalmaz más stílusjegyeket is, oldva a régies dallamvilág, modern harmóniák és népdalos előadásmód között fennálló feszültséget. Ez a „feszültség” azonban nem probléma, hanem éppen alkotói szándék. Szerényi Béla a tekerőszólamokban Magyarországon szokatlan hangvételt ütött meg. Hazánkban ez a hangszer eddig szinte kizárólag csak autentikus népzene előadására szolgált. Ezen a lemezen azonban a hangszeren megszokott játékmódtól eltérő technikát alkalmazott. Így született a „Szívemet Hozzád emelem” című album. A CD-n hallható még: Horváth Balázs, Szendőfi Péter, Pozsár Eszter, Blaskó Mihály. 2002-ben csörgött a telefon, s a vonal másik végén Kövér László, a szegedi Kövér Béla Bábszínház igazgatója szólalt meg. Így indult a Hasbeszélő című opera megírása. Meglepett a felkérés, de miután kérdésemre kiderült, hogy Faragó Béla ajánlott, ezért igent mondtam. Szép Ernő novellája alapján Bőcs Attila írta a librettót, és rendezte a darabot. 2003 novemberében mutatták be, s játsszák azóta is. A zenekarban helyet foglalt többek közt Szappanos György és Frankie Látó. 2005 novemberében a Millenáris Parkban újra bemutatásra került az opera. A főszerepet Fátrai János énekelte. A zenekar is újjá alakult a szegedi bemutatóhoz képest. Pálhegyi Máté, Ablonczy Keve, Blaskó Mihály, Zsemlye Sándor, Raposa Krisztina, Molnár Bea, Balázs Gergő, Sturcz András, Szappanos György alkották a gárdát. A bábokat Simor Ágnes és a Kaszt társulat mozgatta. 2005.05.18. MEGJELENT A MANTRA CD!!! Fergeteges bál volt az A38-on. Ennek is eljött az ideje. Érdekesség, hogy a koncert előtt léptem ki egy számomra egyre terhesebb produkcióból, s a derék és hátfájásom ami már 3.éve kínoz egyfolytában mondhatni elmúlt a kilépés után szinte rögtön. Kár volt akupunktúrára költenem... 2004 májusában Pálhegyi Mátéval megalakítottuk a Free Style Chamber Orchestra zenekart. www.fsco.hu 2006 tavaszán jelent meg első lemezünk, Pop Music címmel. Erről a zenekarról az aktuális infokat a www.fsco.hu oldalon olvashatod.

Vissza
Új produkció felvétele az adatbázisba.

Jelentkezem
Készítette: around.hu
2019. december 7.