Mozsik Imi
VisszaWeboldal: www.royesadam.hu/zenekar.htm
Dobos. 1969. Július 16.-án születtem Washingtonban. Az édesapám hivatásának köszönhetően gyermekkorom nagy részét Amerikában illetve Angliában töltöttem. A zenéhez korán elkezdtem vonzódni. Eleinte populárisabb hangvételű lemezeket gyűjtöttem, de hamar elkezdtem kacsingatni a keményebb zenék felé, mint pl.: Sex Pistols, AC/DC, Motörhead, és mivel igyekeztem nyitott lenni, a Police is beugrott. Addig fajult a helyzet, míg kaptam karácsonyra egy gitárt és 11 évesen egy barátommal, Józsival megalapítottam első zenekaromat, a Punk Guwer-t. Az akkori dobos hamar eltávozott, mert a szülei nem engedték zenélni, amíg nem csinálta meg a leckéjét, és ez összeegyeztethetetlen volt az elképzeléseinkkel. A Police lemezeim hatására amúgy is kezdtem a dobolás felé tendálni, úgyhogy szívesen vállaltam el a dobos szerepét. Később a punk és a hardcore zenék igencsak betöltötték ifjú éveimet. Néhány kedves barátommal megalapítottuk a QSS-t, és egy évi próbálás után sikerült bejutnunk a Magyar Rádió egyik stúdiójába, egyetlen éjszakára, mialatt 8 kiváló hardcore-szerzeményt rögzítettünk szalagra. Mivel a saját hangerősítésünk enyhén szólva hiányos volt, a próbákon nem derült ki, hogy mik a szövegek, vagy egyáltalán mit is csinál énekesünk Barangó, amíg mi zúzunk. Amikor végre halhatóvá vált az ének a felvételeknek köszönhetően, kellemes meglepetésként ért minket, hogy a szövegek keményen politikai töltetűek, melyeket "spiccesenhörgő" hanggal hitelesít a Barangó. 1985-ben megszakadt a QSS-os pályafutásom, mert szüleimmel ismét az Egyesült Államokba költöztünk. Az ottani középiskolában bekerültem a Jazz zenekarba dobosként, illetve egy komolyzenei együttesbe percussion-hangszeresként. Ez komoly lökésként hatott a zenei pályámra, mivel megnyílt előttem egy olyan zenei kultúra, amilyenről addig álmodni sem mertem. Igyekeztem minél több információt magamba szívni és tágítani a zenei világomat. 1987-ben megalakult a brit gitárzenét játszó Ippy Tommby nevű zenekarom, melyben az énekes perui, a gitáros mexikói és a basz-gitáros japán származású volt. A billentyűs külön történettel rendelkezett. Ő egy pakisztáni születésű, amerikai zsidók által Londonban örökbefogadott srác volt. Az egyik saját szerzeményünk lejátszást nyert a D.C.101 nevű rádión és ettől nagyon boldogok voltunk. Több-kevesebb sikerrel játszogattunk Washington környékén, de ennek vége szakadt, mert mindenki más-más városba költözött, a felsőoktatási tanulmányai végett. Én is elkezdtem a főiskolai tanulmányaimat, de 1989-ben hazaköltöztem, mert egy kicsit elegem lett Amerikából. Itthon session-zenészként tevékenykedtem. Franciaországban 6 hónapot vendéglátóztam egy rock- formációval, majd egy-két évre eltávolodtam a zenéléstől, mert más dolgok is elkezdtek érdekelni. A visszatérést a Mester és Tanítványai nevű zenekar jelentette. Két lemezünk jelent meg, melyekből az első aranylemez lett 1993-ban. A zenekar belső nézeteltérések miatt 1995-ben feloszlott. Egy túrné erejéig elmentem a Pa-Dö-Dö-be ismét session-zenészként, ahol igen kellemesen éreztem magam, de tudtam, hogy saját zenekart akarok. 1997- ben megalakult az UP! A zenekar már korábban is létezett, de igazán ismertté csak ez a formáció vált: Újváry Péter, Schrank Domokos, Papp Szabi, DJ Quick és jómagam. Első lemezünk könnyen fütyülhető tánczenét tartalmazott. A siker könnyen jött (talán túl könnyen) és hirtelen ért minket. A zenekar néhány tagját ez kikészítette, és rá kellett döbbennünk, hogy siker ide, siker oda, nem tudunk tovább együtt zenélni. A zenekar feloszlott 2000. tavaszán és én ismét a vendéglátózásba vetettem magam. Ezúttal egy tengerjáró hajóra kerültem. Zeneileg nem sok említésre méltó dolog történt, de 5 hónap alatt 24 országba sikerült ellátogatnom, és ez az élmény mindenért kárpótolt. Hazatérésem után megkeresett Roy meg az Ádám és meghívtak, hogy zenéljek velük. Ezt a meghívást boldogan elfogadtam, és most Papp Szabi barátommal ketten alakítjuk a Roy és Ádám ritmusszekcióját.