M nélkül

Vissza

Weboldal: www.mnelkul.atw.hu/

Több mint tíz évvel kell visszaforgatnunk az idő öreg kerekét, hogy az elején kezdhessük ezt a történetet. Vissza kell térnünk abba az idobe amikor kétszáz forinttal indultunk neki egy estének és ebbol jutott cigire, pálinkára, fröccsre. A Rangadó, a Csoki, a Puerto Rico és a Ranch neveket nem kell bemutatnunk azoknak akik akkoriban a hétvégéiket ott töltötték. Ezek a helyek voltak az akkori, ha úgytetszik a komáromi „underground” színterei. Ezek közül a Rangadó volt az ahely, ahol elindult az M nélkül története. Akkoriban a Rangadó még nem ilyen hely volt, mint manapság. Kopott székei nyekeregtek, a belso kis helység még nem volt emlékszoba, hanem egy nehezen nyíló ablakú, néhány asztallal és pár székkel berendezett szoba volt. Egy kis minihifi hangszórója nyomta a zenét, ami néha betekert egykét magnószalagot. Ezen a helyen a focipálya mellett szerelmek szövodtek, barátságok születtek, vagy éppen múltak el. Egy-egy sör mellett megoldottuk a világ dolgait, vagy épp egy felespoháron át bámultuk annak hamisságát. Itt talált minden probléma fülre, minden lelki baj orvosságra. Ilyen hely volt ez akkoriban... Én akkoriban szereltem le a katonaságtól és a régi zenekaromban sem tudtam visszailleszkedni. Hiányzott a zenélés és a családomban is felhők gyülekeztek, nem találtam a helyem sehol, csak a barátok között eltöltött hétvégék voltak a fontosak. Elhatároztam, hogy egy zenekart alakítok. Keresgélni is kezdtem, de nem igazán akadtam senkire, akivel elkezdhettem volna. Ekkor találkoztam a Rangadóban Roland barátommal, aki akkoriban még nem volt a barátom, ugyanis sosem volt szimpatikus nekem. Ő abban akkor vette meg élete első dobját és vett kezébe először dobverőt. Rövid beszélgetés volt. Megegyeztünk, hogy összeülünk és meglátjuk tudunk-e valamit kezdeni. Roland szobájában volt felállítva a dob. Igazi ramaty dobszerkó volt. Nekem akkoriban egy Jolana RK Bass nevű basszusgitárom, egy házgyári szintén ramaty erősítőm és egy évek óta kölcsönkapott akusztikus gitárom volt. Eljátszottam pár ötletet a Roli kalimpált rá valamit amit a zeneiskolában tanult, de valami irtózat lett a végére belőle. Aztán mégis kialakult valami saját ötletezései alapján, ami egész jó lett. Innentől rendszeresen ütöttük, meg pengettük a hangszereinket. Rolandnak húga, Rita citerázott a szőnyi citerazenekarban ezért szellemünk kísérletező volta miatt belerángattuk a „balhéba”. Így is voltunk egy jó darabig hárman. A csapatunknak a Rodher nevet adtuk. Ez egy viking eredetű szó, evezőst jelent. Azt találtuk ki, hogy ez az evezős dolog jelentse azt, hogy ha nincs szél akkor evezni kell. Nem sok szelünk volt akkoriban. Ahogy telt az idő kezdtünk gitárost keresni, lett is elég sok belolük. Volt aki csak egy másik gitárossal együtt jött volna, más be sem tudta hangolni a gitárját, találtunk profit is, csak messze volt a Rocktól. Végül gitáros nélkül maradtunk, azaz mégsem, mert ekkor szerelt le a katonaságtól Mucus barátom, aki nagy örömünkre jött hozzánk gitározni. Sajnos nem tudtunk zeneileg közös hullámhosszra kerülni, de a cimboraság, ami kamaszkorunk óta megvolt köztünk szerencsére megmaradt. Ezután a hullámvasút után újra gondolkodni kezdtünk, hogy kit nem kerestünk még meg gitározás ügyben. Sok gondolkodás után Árpi megkeresését határoztuk el, bár nem fuztünk hozzá túl sok reményt. Roli is látta már a Jomogizben gitározni és énekelni elég sokszor, én látásból ismertem a Jókai Gimnáziumból, tudtam hogy ügyes zenész, de az volt a benyomásunk róla, hogy nagy arca van a srácnak. Árpi katonaság után kamionsoforködni kezdett – ezt a jó szokását máig meg is tartotta – és éppen ebben ez időben nem zenélt sehol. Mindenesetre pozitívan állt a dolgokhoz úgyhogy hamarosan össze is hoztunk egy próbát. Sajnos az időnket nehezen tudtuk összehangolni ezért csak 1995 év vége felé tudtunk igazán nekirugaszkodni a munkának. Szövegeink nem nagyon voltak, úgyhogy nekiláttunk instrumentális zenéket készíteni. Ekkor már az Ady Endre művelődési ház egy kis termében próbáltunk, persze itt sem túl sok ideig. Beszigeteltuk a garázsunkat Szőnyben és ott építettük ki elefántcsont tornyunkat. Újra felmerült az énekes keresés problémája és sikerült is találnunk egyet. Robi nagy csóka volt, sok marhaságot csináltunk együtt, de vége lett vele is, elköltözött Győrbe és azóta sem hallottuk hírét. Maradt az instrumentális zene. Az M nélkül név is ekkor pattant ki Árpi agyából. Sokan kérdezték, hogy mi/ki is az az M. Erre a következo frappáns választ eszeltük ki: „Ha elMagyaráznánk, hogy mit jelent, akkor értelmét veszítené a név…”. Ebbol kitalálható. Dolgoztunk keményen és összeállítottunk egy fél órás műsort, amivel 1996 Márciusában színpadra léptünk a Csokiban. Sohasem feledhető, leírhatatlan élmény volt. Meg is ünnepeltük a tóparton egy hajnalig tartó vodkázással és fürdozéssel. Elkészítettünk egy demót, melynek az „Elso” címet adtuk. Ezután gondoltunk egyet és női énekhangot kerestünk. Dóri volt a következo áldozatunk. Ő teljesen új színt hozott az együttesünkbe, kreatív jó énekesnek tudhattuk. Az első közös fellépésünk után sajnos ő is tovább állt. Újra maradt az instrumentális zene. Írtuk a számokat, alakítgattuk a régi témákat, csiszoltunk mindent, kísérleteztünk és közben sokat buliztunk együtt. Fesztiválok, nyaralások, csajozások stb… Voltunk tehetségkutató fesztiválon is, ahol jól összeanyázkodtunk a zsűri elnökével, mielőtt még megtudtuk volna, hogy ki ő valójában. Zajlott az élet. Az országban sikerült fellépnünk néhány helyen. Győr, Szeged, Tokaj, Budapest, stb… Ebben az időben ismerkedtünk össze az O.P.E.L. nevű punkegyüttessel, akikkel közösen megzenésítettük Faludi Ádám verses prózáját, az Akasztott Angyalt. Az évek teltek, hol kevesebbet, hol többet zenéltünk. Hullámzó időszak volt ez. Sajnos hosszú távon erősen igénybe vette a garázs környezetében élők türelmét és idegeit a „zaj”, ezért költöznünk kellett. Az új helyünk a Csoki kamaraterme lett. Családalapítás után úgy éreztem nincs energiám folytatni a zenélést és hosszas gondolkodás után kiléptem a zenekarból. A helyemre Iván barátom lépett. Sajnáltam is, meg nem is a döntésem. Az M nélkül a Csoki szabadtéri színpadán lépett fel, amit megnéztem én is. Ezután már újra zenélni akartam. Visszavett a zenekar és új kísérletezésbe fogtunk. Szerintem minden rockzenésznek kell egyszer játszania egy zenekarban, ahol két basszusgitár van. Nehéz összehozni, nekünk sikerült pár jó témát készítenünk. Ezután egy citárával szegényebbek lettünk. Az átalakulás után újra sikerült lendületbe jöttünk és terveztük az új fellépéseket. Kisbér, Komárom, Nagyigmánd volt a célpont. Jó bulik voltak. Újabb völgy jött a hullám után. Iván szögre akasztotta a basszusgitárt. Ismét vissza- és át kellett alakítanunk rengeteg témát, de ez sok munkával néhány hónap alatt sikerült. Fellépések és új számötletek következtek. Tatabánya, Nagyigmánd, Oroszlány, Győr, Csorna volt az új útvonal. A sors kereke fordult egyet és Dóri újra az együttes tagja lett. Felelevenítettük a polcra tett témákat és új énekes dalok írásába fogtunk. Keményen nekiláttunk a fellépések szervezésének, így jutottunk el többször is É-Komáromba, Veszprémbe, Kunadacsra. Tatabányára Oroszlányba és természetesen a Rangadóba Komáromba. 2007 év végén Roli elköltözött Londonba, hogy pénzt keressen. Ez egy derült égből villámcsapás tipikus esete volt ismét. Dobosunk székét Ákos vette át. Most újra össze kell szednünk magunkat, de talán ez gyorsabban fog menni, mint régebben. Reméljük gyakran hoz jó szelet a jövő, de ha szélcsendes napok jönnek újra vízbe merítjük az evezőinketket...

Vissza
Új produkció felvétele az adatbázisba.

Jelentkezem
Készítette: around.hu
2018. április 26.