Kp Jancsi

Eljön az ember életében az idő, mikor a megnyilatkozás iránti vágy oly kínzóvá válik, hogy alkotó munkájának stimulusa sokkal inkább a „nem alkotásból” származó kín enyhítésének öröme, mint a létrehozás megterhelő kielégülése. Nyílván ez hajthatta Tesómat /Leva1 Sámán/ és SuBot /Albert Szabolcs/, mikor ’95-ben egyik délután számomra feltűnő, tőlük addig meg nem szokott érdeklődést mutattak a hely és kor kombinációjából adódó elvárásoknak pont megfelelő technikai fejlettségű 486-os PC, meg egy 1 kazis dekk, meg egy „mikrofon” kábelekkel való összekötése iránt. Korban két évvel vannak előttem, így bár a dolog mechanikáját megérteni nem próbáltam, annak részét képezni mindenképp szerettem volna. Bevettek engem is. Így kezdődött. Számunk már volt, a minőség hál’ istennek akkortájt még nem okozott sok fejfájást. 7 és félpercnyi gondolkodás után adtunk magunknak időtálló, iránymutató és soha el nem koptatható nevet – ugyanennyi kellett, hogy a Headbanger katalógusban rátaláljunk másik 40 olyan együttesre, akik nevében szerepel a „Bedlam” szó. Nevezhetjük ezt az első olyan szélesebb körű rálátást sürgető hatásnak, mely az életünk végéig tartó önfejlesztéshez vezető út autópálya-matricája. Majd beláttuk, minél több emcee-d van, annál kevesebb szöveget kell magadnak írnod, ami viszont gyakorlatiasságot kívánt. Minden készen állt ahhoz, hogy a minket körülvevő „átlagemberek” semmivel se lássanak többnek, (sőt,) de bennünk megfogalmazódjon a kérdés: „Hol olcsó a sör?” és a válasz: „Vidéki rebbuliba”. Így hát 1996. június huszonvalahanyadikán (Helga szülinapja után 1 nappal) Spoilsporttal /Font Roland/ kiegészülve megszületett a Hard 2 Kill, és ahhoz képest, hogy én például 13 éves voltam akkor, hamar körbe felléptük Dél-Magyarország legtöbb underground, bőgatyás-kapucnis rapbuliját. Ha bármiféle párhuzamot tudtunk állítani veled, és az általunk istenített U.S. reppesekkel, úgy szerettünk, mint a saját testvérünket. Mondhatnám, hogy korai aranykora volt ez önnön lélekfejlődésünknek, ám tanulnunk kellett. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy elég erősen alternatív és szélsőséges szubkultúra volt az s, hogy tagjai közül nagyrészt a nálam 4-6 évvel idősebbek sem feltétlenül tudtak helyesen írni. Na, ez meg is döglött a mi környékünkön. Talán az a rész nem jött már be, mikor a Pecsa előtt a Rap Jamen sorakoztak a skinheadek, meg amikor már 40-50 kilométereket kellett osztagban utazni nagymagyart verni csak a unity miatt. - Eszembe jut a lángba repülő lepke esete a ráb*szással. - Nem másért tudom, hogy mi történt a földim után elkeresztelt csarnok előtt, minthogy indultunk Rap Jamen is. 2002-ben pedig már Giannfrancoval, sT8 néven Missionön. 2004 óta sTicks n rocks-ról beszélünk. Az SNR nem egy zárt egység, hanem folyamatosan fejlődő falka. A 2005-ös It’s Rite Freestyle Battle-ön az első nyolc közt végeztem. A 2006-oson is. 2006-ban a Roots and Routes európai tehetségkutató felvette az eddig már résztvevő 7 ország közé Magyarországot, így miután továbbjutottam a selejtezőn, elvégeztem az egyhetes magyar mesterkurzust. A több mint 40 résztvevőből álló mesterkurzus végén 4 embert választottak ki, akik külföldi tanulmányútra mehettek. Így elvégeztem egy újabb, 10 napos mesterkurzust Kölnben, ahol felléptem többek közt a Summerjam Festivalon. Az eltelt néhány év alapján elmondhatom, elértem azt, hogy sejtem, milyen keveset tudok.