Kaltenecker Zsolt

Ha megkérdezed Tőle, mi érdekli, a válasz ez lesz: A Zene. Persze nyitottan és érdeklődéssel fordul a világ más dolgai felé is, de gondolatainak egy részét biztosan - mindig és mindenhol - a zene foglalja le. Egyfolytában figyel a világ zenei irányzataira, újdonságaira, és fáradhatatlanul dolgozik saját, folytonos megújulásán. Imádja a különleges hangzásokat, s néha azt gondolhatjuk, hangszerén legszívesebben gitározna, vagy dobolna. Maximalista. Néha – amikor elkészül egy lemez vagy jól sikerül egy koncert – elégedett, de ez sosem tart hosszú ideig, „a következő pillanatban” már azon jár az esze, hogy legközelebbre mit kell megtartani, s mit másképp tenni. Mélyen hisz abban, hogy minden lemezre, minden koncertre, minden történésre csak teljes odaadással lehet fölkészülni, s ennek megfelelően cselekszik. Bár magával szemben szigorúbb, mint bárki mással, az aktuális „projektre” való teljes figyelmet várja el zenésztársaitól is. Ebben nem ismer tréfát, bár különben, állandóan tréfálkozik, s nem tudna humor nélkül élni. Szóval ilyen Kaltenecker Zsolt most. De vajon mindig ilyen volt? Nézzük, hogyan is kezdődött? 1970. október 12-én született Budapesten.Családjában több zenész és művész vette körül, ami hol segítette, hol hátráltatta őt előrejutásában. Legszívesebben festőművész nagypapájára emlékszik, s szüleinek hálás támogatásukért.Nem határozta el túl korán, hogy zenész lesz, de az elhatározás pillanatától kezdve elszánt lett és ma is az. Aztán jött a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zongora szaka, majd New York-i tanulmányok Jaki Byard-nél.Ám a száraz életrajzi adatoknál többet mondanak Kaltenecker Zsolt lemezei, valamint az azokról, és a róla megjelent kritikák. 1997 Berobbanás a köztudatba… amiről H. Magyar Kornél tökéletes, már-már zavarbaejtő kritikát fogalmazott meg: „Kaltenecker Zsoltnak és triójának megjelenéséről csak annyit mondhatok: amikor Charlie Parker huszonévesen, több égető színpadi bukás után berobbant New Yorkba, a helyi szaxofonosok a folyóba dobták hangszerüket…Ez az anyag ugyanis végérvényesen és határozott szigorral lezárt egy korszakot…mostantól kikerülhetetlen.” (H. Magyar Kornél, Gramofon, 1997. december) „Kíváncsi vagyok, hogy sikerülni fog-e egyszer elvenni ezeknek a fiúknak a kedvét a zenétől. Vagy ha a zenétől nem is, legalább a magyarországi muzsikus léttől…Vigyázni kellene rájuk. Óvatosnak lenni, betenni őket az elefántcsonttoronyba, hagyni őket dolgozni, hadd zenéljenek reggeltől éjszakáig, várni, segíteni, támogatni.” (Karámy Zoltán) 1999 A szólókoncert, mely CD-n is átható Kiderült. Szólóban is olyan jó, mint trióban, standard-eket és más szerzeményeit is ugyanúgy magáévá formálja, mint saját számait, virtuóz és szelíd, bátor és visszafogott, komoly és bohém, örül a zenének és megszenved érte. „A jazztől pontosan ezt várja mindenki: ott, akkor, előttünk szülessen, éljen és haljon meg a szemünk láttára.” (Matisz László, Gramofon, 1999. december) Kaltenecker – Papesch - Borlai Sokak szerint ez nem is lehetne máshogy. A zenekar Szlovákiában koncertezik, fellépésük a Bratislava Jazz Days-en különösen sikeres. 2000 Valami egészen más Duó Dés András ütőhangszeressel. Kicsit csöndesebb, előtérbe kerülhet az egyedülálló balkéz technikája, ősi ritmusok és dallamok, ugyanakkor érződik a klasszikus zene hallgatása és gyakorlása az eddigieknél is biztosabb hangszeres tudásban. Kaltenecker Zsolt eddigi lemezeit elkezdik terjeszteni Japánban. Azóta minden lemeze folyamatosan megjelenik a Szigetországban. 2001-2002 A szélsőségek időszaka Kaltenecker Zsolt két olyan lemezzel rukkol elő, amelyeken klasszikus felállású trióval (Barcza Horváth József - nagybőgő, Mohay András - dob) játszik. Ennek oka többek között a japán közönség igényeinek kielégítése. Ezzel a fúziós jazz kedvelői mellett, maga köré gyűjti a klasszikus irányzatot kedvelő közönséget is. 2002-es Triangular Expressions című albumáról a japán Musee Magazine-ban az alábbi kritika jelenik meg: „Kaltenecker Zsolt az egyik legjelentősebb zongorista, akire az európai jazzt számunkra magas színvonalon bemutató Gats Production hívta föl figyelmünket. Először is figyeljük meg briliáns technikáját, amely leginkább Oscar Petersonra vagy más hasonló színvonalú zongoristákra emlékeztet bennünket. Frazeálása olyan egyéni, amely mindenki mástól megkülönbözteti. Emellett harmónia iránti érzéke is fantasztikus…A trió formáció előadásában a kortárs zene, a jazz és a kelet-európai tradicionális zene ötvöződik. Ez az a zongoratrió, amelyet nagyon sokszor szeretnénk még hallani a jövőben!” (Yuichiro Takagi, Musee Magazine) Ugyenebben az időszakban a klasszikus jazz mellett, a legmodernebb stílus jegyében nu-jazz lemezt is készít, amelyben legfőbb társa Andrew J dj. Később, Jeli András basszusgitárossal kiegészülve 2003-ban is megjelenik egy lemezük. A 2002-es év vége felé pedig egy új felállású trióval, s ismét más hangzással találkozunk - elektronikus billentyűs hangszerekkel, zongorával, basszusgitárral és ütőhangszerekkel. A zenekar nagy sikerrel lép fel Ausztriában. 2003 Fontos év Kaltenecker Zsolt végigjárja a „Camino de Santiago” nevet viselő zarándokutat, s ezalatt-ezután eldönti, hogy „leszámol” a zongorával, kizárólag elektronikus billentyűs hangszereken fog játszani (2006-tól újra játszik zongorán is). Egy évvel később Alchimia címmel megjelenteti különleges hangzású albumát, amelyen több szám is az úton átélt élmények eredményeképpen született. „Nem az az ülős-koccintós háttérprodukció. Pszichedelikus rock és new-age és bele kattog a tejesköcsög, valami keleti pengetős szól lágyan és tisztán. Majd szétesik, ahogy a régi emlékképek egy meg-megbotló elbeszélésfolyamban. Nagyon erőteljes, impulzív. Csupa szenvedély. A műfaji határok szétkergetése és újragyúrása: némi jazz, egy marék pop, aztán nagy csipetnyi world-music.” (Antropos, 2005. június) ....