Jászapáti Néptáncegyüttes

Weboldal: www.jasztanc.freeweb.hu/

Városunkban a jelenleg működő néptáncegyüttes előtt már voltak különféle kezdeményezések, hosszabb-rövidebb ideig működtek tánccsoportok. A Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ 25 éves fejlődése című kiadványban (1971) található: "... Tánccsoportunk az 50-es évek végén már megyeszerte ismertté vált, annak ellenére, hogy tagjai évről-évre cserélődtek, működésük pozitív. Közösségi rendezvényeken mindenkor számítani lehet rájuk. Az 1964. évben megrendezett megyei kulturális seregszemlén elismerő oklevelet kaptak, a területi versenyen a Népitáncok vetélkedőjén egy-egy öltöny ruhát kaptak. A tánccsoport irányításában, vezetésében elismerő munkát végeztek Urbán Jánosné, Gyenes Béláné és ifjú Kalmár János. A tánccsoport tagjai közül több éves közreműködésükért elismerést érdemelnek Tóth Mária, Nagy Mária, Habán Anna, Tomli Rozália, Molnár Gizella, Jancsó Mária, Szilák Imre, Deli István, Ádám István, nagy Zsigmond, ifjú Kalmár János." Ezeknek a csoportoknak a megalakításában és támogatásában kiemelkedő szerepet vállalt a Jászapáti és Vidéke ÁFÉSZ. Sajnos a megfelelő szakmai háttér nélkül nem igazán tudott jól működni egyik csoport sem. Gondolok itt az oktatók rátermettségére, képesítésére, a zenekar hiányára vagy a kevés számú fellépési lehetőségre. A jelenlegi csoport alapjait is az ÁFÉSZ rakta le. Fazekas István a szövetkezet "kultúrfelelőse" ajánlotta fel Csikósné Kökény Erzsébetnek és testvérének Fekete Lászlónénak, akik a jászberényi Jászság Népi Együttesben táncoltak, de az ÁFÉSZ dolgozói voltak, hogy a szövetkezet támogatná egy néptánccsoport megalakítását és működtetését. Csikósné Kökény Erzsébet ébben ebben az időben jelentkezett a "C" kategóriás néptáncoktatói tanfolyamra és a tanfolyam elvégzésének egyik feltétele az volt, hogy a hallgató egy csoportot vezessen. Tehát a csoport alakítása ebből a szempontból is fontossá vált. Tárgyalások folytak a másik helyi szövetkezettel a Velemi Endre Termelőszövetkezettel is a csoport beindításával kapcsolatban. Azonban a TSZ eleinte nem akart kötélnek állni, mivel neki már volt egy citerazenekara és abból kiindulva egy saját tánccsoportot is szeretett volna.Végül addig-addig egyezkedtek, hogy belement egy közös fenntartású néptáncegyüttes létrehozásába. Nem volt különösen nagy szervezés és propagálás, mégis jöttek a fiatalok az újonnan beinduló néptánccsoportba. Elsősorban a két szövetkezet dolgozói alkották az együttes magját. Jellemző, hogy újra jelentkeztek azok, akik már az előző csoportok valamelyikében megismerkedtek a néptánc különleges varázsával, valamint a TSZ citerazenekarának több tagja is megpróbálkozott a népi hagyományok ezen fajtájának a művelésével is. Hozzájuk csatlakozott az a néhány általános iskolás diák is, aki a felhívás láttán kedvet kapott a szabadidő eltöltésének egy számukra újfajta formájához. Érdekes megfigyelés,hogy a helyi középiskolából egyetlen egy jelentkező sem volt az alapítás idején. A működéshez szükséges feltételek megteremtését a két szövetkezet és a Művelődési Ház vállalta magára. A szövetkezetek az anyagi támogatás mellett erkölcsileg is a csoport mellett voltak. Itt elsősorban arra gondolok, hogy támogatták dolgozóik próbákon, fellépéseken és a később hagyománnyá váló edzőtáborokban való részvételét. Az utazásokhoz biztosították az autóbuszt, hol az egyik, hol a másik fél, a későbbiekben, pedig a külföldi utak megszervezésében és anyagi támogatásában is kivették részüket. A másik támogató a Művelődési Ház a kezdetektől biztosította a próbákhoz a megfelelő helyszínt és a technikai feltételeket. Intézte a csoporttal kapcsolatos ügyeket, bonyolította a levelezést, valamint a csoportvezetők tiszteletdíját a mindenkori költségvetése terhére magára vállalta. Ezekkel a feltételekkel és lehetőségekkel indult útjára a Jászapáti Néptáncegyüttes.