Hangraforgó együttes

Weboldal: www.hangraforgo.hu/music/Zene.htm

F. Sipos Bea: Mátészalkán születtem, és az iskolai éveket leszámítva 2002 nyaráig mátészalkainak vallhattam magam. A zenéhez való vonzódásom 1985 körül nyert határozott formát, rátaláltam arra a kifejezésmódra, amelyet azóta is, és egyre kitartóbban képviselek: az énekelt versek világára. 1983 óta vannak saját dalaim, első szárnypróbálgatásaimat a székesfehérvári Fiatal Dalosok Találkozója és a Kaláka Folkfesztivál jelentették. Néhány évig a Kaláris együttes alapító tagja voltam, amellyel szintén verseket zenésítettünk meg. Az eltelt évek alatt több tucat dal született, többek között Ratkó József, Kalász László, Gál Sándor, Bella István, József Attila, Oláh András verseire. Ezek a versek szólalnak meg a 2000 végén megjelent Szúnyoghegedű című önálló lemezemen, amelynek felvételén a Kaláka együttes tagjai is közreműködtek. 2001-ben búcsút mondtam az egyszemélyes előadásmódnak, azóta Faggyas Lászlóval alkotunk zenészpárost, és az eddigiekhez hasonló felfogásban, de mindkettőnk zenei világát ötvözve alakítjuk közös műsorunkat - Győr székhellyel. Szeretnénk minél több helyre eljutni, minél több emberhez elvinni dalainkat, a magunk zenei nyelvén így adózva a magyar költészetnek. Faggyas László: Veszprémben születtem. Zenei pályámat 16 évesen rockzenészként kezdtem, több zenekarban és zenei stílusban fordultam meg, míg végül 1985-ben az akusztikus zenénél kötöttem ki. A mai dalnak nevezett, közéleti - közérzeti témákat megszólaltató műfajban társammal egy Technikai Szünet nevű duót hívtunk életre, amellyel több fesztivált megnyertünk, szerepeltünk a televíziós Ki Mit Tud?-okon. Országjáró útjainkon találkoztunk a klubkoncertek hangulatával, és maradandó élményt nyújtottunk a kommersz zenét elutasító közönségnek. Az énekelt versek világát Sipos Bea szerettette meg velem, az általam nagyra becsült, igényes verszenésítései engem is magukkal ragadtak. Nagy öröm számomra, hogy együtt zenélünk, és kettőnk korábbi stílusából ma már kiforrott előadásmódot vallhatunk magunkénak.