Fekete Csaba István

Weboldal: www.tokajikisbiro.mlap.hu/

Ezelőtt három évvel belekóstoltam a vőfélykedésbe is. Igaz előtte is többször kértek már arra, hogy vállaljak ilyet, de sokáig vonakodtam. Ha ugyanis a színpadon, mint kisbíró elrontom a szövegem, legfeljebb egy jót röhögnek rajta. Vagy ha elbotlom tánc közben, na bumm, semmi gond. De ha a menyasszony megorrol az elrontott szövegért! Na az a gáz. Ennek megfelelően a lakodalmakban a mai napig lámpalázas vagyok a - hatodik felesig. Vagy a levesig. (Az is előfordult már, hogy a kettő egybeesett.) Viszont a tánctól még sosem rémültem meg. Bár leggyakrabban viszem magammal életem párját is (tévedések elkerülése végett: ő a feleségem), aki egyrészt sofőrködik, másrészt vigyáz rám, harmadrészt vele látványosan tudok táncolni, negyedrészt és legfőképpen gyönyörűen énekli a menyasszony-búcsúztatót. (És akkor azt sem nekem kell mondanom!) Alapelvem egyébként: ha a vőfélynek sokat kell dolgozni, akkor vacak a zenekar. Ha játékot kell elővenni, akkor baj van a násznéppel. Ha elő kell venni a karaokét, na akkor már megette a fene az egészet.