Bokor János

„Vidéki faluban született magyarnóta-énekes vagyok. Akkoriban másként éltek az emberek, nem volt televízió, így összejártak beszélgetni a barátok, s közben mindig előkerült egy-egy nóta a tarsolyból. Amikor vasárnap felkerekedtünk a családdal, s elmentünk keresztapámhoz vagy apám valamelyik barátjához, esetleg sátoros esküvőkön mulattunk, akkor mindenkinek volt nótája. Azt mondják, az ember a magyar nótát a bölcsőben tanulja meg, s onnan fejleszti tovább. Nem mondom, szerettük mi fiatalon a Beatlest is, de ha leültünk beszélgetni, néhány korsó sör után csak ott lyukadtunk ki, hogy „a kanyargó Tisza partján ott születtem én”. A sok nótázás közben egyszer csak felmerült a kérdés, hogy ha már ennyire jól megy az éneklés, miért nem csinálom hivatásszerűen. Miután leszereltem a honvédségtől, egy koncerten a fellépő művészektől megtudtam, hogy Budapesten van ilyen képzés, így fogtam magam, és felköltöztem. A Vörös Csillag Traktorgyárban kezdtem el dolgozni, közben pedig Budára jártam Dr. Molnár Imre professzorhoz éneklést tanulni…” (forrás: www.szon.hu/hirek/ZENE/cikk/)