Black Leaves
VisszaA zenekar alapításának ötlete visszanyúlik egészen 1994 decemberéig, amikor négy unatkozó bicskei jó barát elkezdett poénos szövegeket és arra valami dallamot írni. Mindenki kieszelt egy szöveget és előadta. A másik három proletár, pedig megpróbálta kísérni teljesen spontánul, hangszerek és tudás híján, szájgitárral és fakanál-dobbal az asztalon. Nem volt úgyszólván kiforrott művészet, viszont időtöltésnek és önmagunk szórakoztatására kitűnő módszer volt. Arra mégis jó volt, hogy a pengetést és az alap-akkordokat elsajátítsam pár Nirvana dal segítségével. '95 nyarán eljutottunk oda, hogy valami minimális gitárkíséretet írtunk a korábbi idétlen szövegekhez és ezt felvettük egy kismagnóval. A végeredményt a saját érdekében nem ajánlom senkinek, bár ez is egy fontos lépés volt. '96 ősze volt az a fordulópont a banda történetében, amikor már legalább elméletben komolyan vettük a dolgot. Ez főképp annak volt köszönhető, hogy megváltozott a zenei ízlésünk. Én 18 éves voltam akkor és tömegesen megjelentek az életemben a progresszív és sötét zenék a heavy, thrash, death metal és punk/HC mellett, olyannyira, hogy teljesen átszőtték az életemet. Ezek hatására elkezdtem szövegeket, verseket, zenét írni. Akusztikus gitáron kicsit furcsán szóltak a doomos riffek, de elképzeltem, miként szólna rendesen megdörrenõ rockzenei hangszerekkel és hegedűvel, szintivel, stb. Meg is írtuk a dalok alapjait Lackóval és olyan jól sikerültek, hogy ezek a dalok - kevés változtatással - lettek első anyagunk, a Nightfall dalai. '97 áprilisában megtörtént az első komolyabb előrelépés, amikor fillérekért vettünk egy szakadt dobszerkót, amin Sanyika elkezdhetett csörömpölni, és megtanulni a dobolás alapjait. Szinte teljesen magától tanult ő is azt a kevés segítséget leszámítva, amit a Mind Control dobosától, Sági Robitól és annak bátyjától, Józseftől kapott. Elég gyorsan elsajátította az alapokat. Fanatikus volt. Hallgatta a zenéket és megpróbálta ledobolni, amit hall. Egy nagy ugrás. 2004 a megalakulás óta talán a legfontosabb év volt a zenekar életében, mivel márciusban elkezdődtek az első album felvételei. Hogy kinél, hol, stb. azt most nem részletezem, de az tény, hogy nagyon sokat szenvedtünk vele. Főleg azért, mert a tervezett egy hónapból 3 és fél lett, amit aztán a keverésnek kellett volna követnie, de aki ezt elvállalta fél évet ült rajta. November végéig vártunk türelmesen és akkor kijelentette, hogy nem csinálja meg. Véleményem szerint már az elején meg kellett volna mondania, másodsorban meg ne találkozzon velünk, az illető. A lényeg viszont, hogy egy kedves barátunk és elismert hangmérnök elvállalta a keverést, ami még Karácsony előtt kész is lett, így többen életünk legszebb, legjobban várt karácsonyi ajándékával lettünk gazdagabbak. Az anyag már a kiadónál van és valószínűleg az Ivy and Moonlight címet kapja majd. A kiadás még kétséges, de legalább már van egy kész hangzóanyagunk. Hogy milyen lett, mindenki maga döntse el. Nekünk és barátainknak tetszik és ez a lényeg! Zenénk műfaja az idők folyamán folyamatosan változott. Az akusztikus gitáros csörömpöléstől eljutottunk a népzenét és komolyzenét is magába olvasztó metálig és a jövőben a népzene és komolyzene még nagyobb szerepet fog kapni. A Nightfall dalai alapvetően gothic-doom-death stílusjegyeket viselnek magukon, de azért sok heavy metal is belevegyült. Ez főképp a két utolsó dalban hallható. Tudni kell, hogy mi alapvetően a heavy metalon nőttünk fel és azt is akartunk játszani, ám végül ez a kevert műfaj lett belőle. A következő zenék voltak ránk hatással a dalok megírásakor: Theatre Of Tragedy, My Dying Bride, Amorphis, Paradise Lost, Lake Of Tears, Manowar, Ossian és természetesen a magyar népdalok. A szöveg esetünkben nem a zenének alárendelt sablonos szóhalmaz. Valódi funkciójuk van, hiszen koncepciónkban a zene követi a szöveg váltakozásait. Ennek ellentmondani igyekszik az a tény, hogy a dalok elég hosszúak és viszonylag kevés a vokális rész, illetve sok a zene. A tisztán instrumentális részek nem öncélúak, hanem szerves részei a hangulat megfogalmazásának.