Behumi Dóri és a Rombolók
Vissza
A zenekar tíz évvel ezelőtt alakult. A zenekar tagja volt Kőfalvi Csaba dobos és Romhányi Áron billentyűs is, illetve az akkor elsős Pély Barna is énekelt velünk. Zolival, Gyurival és Csabával egy időben diplomáztunk. Persze az évek során volt egy-két tagcserénk, így a jelenlegi felállásunk: Schneider Zoltán (gitár), Frey György (basszusgitár), Mike Zsolt (dob), Premecz Mátyás (billentyűk) és jómagam. Az elmúlt tíz év alatt nagyon-nagyon sok helyen játszottunk: fesztiválokon -pl. a Szigeten-, vidéken koncerteztünk illetve többször is felléptünk a Magyar Rádió Márványtermében.
Egyik tanárunk, Babos Gyula hallott minket a vizsgák során, és ő mondta, hogy ez egy igazi emberevő zenekar, ezzel is utalva a zenekar erőteljességére, dinamikusságára. Eredetileg ez csak egy jelző volt a zenekarra, majd az egyik osztálytársunk javasolta, legyünk Rombolók. Engem pedig már akkor is csak Dórikának hívtak, így lett a nevünk tehát Dórika és a Rombolók.
A Rombolók semmiféleképpen sem egy háttérzenekar, így kevés helyen van lehetőségünk fellépni. Nem lehet minket betenni például egy étterembe, a sarokba, hiszen nem úgy vannak felépítve a számaink, hogy azok csendben a háttérben meghúzódjanak. Annál sokkal dinamikusabb a mi zenénk. Valaki a mostani koncertünk után odajött és azt mondta, olyan erős energia volt érezhető a színpadon, hogy már-már szinte „robbant”. Nagyon fontos az egymásra hangolódás a színpadon, hogy ki milyen energiát hoz ki a másikból. Nekem, mint szólistának sokan a szememre vetik, miért nem nyomom magam jobban az előtérbe. Nekem pedig pont az a szándékom, hogy egyenrangú legyek a többiekkel, hiszen ez a zenekar erről szól. A számaink nagy része gyors vagy nagyon gyors, ettől lett most is olyan dinamikus az egész koncert. Rá tudtunk hangolódni egymás energiáira, a közönség pedig megérzi az ebből fakadó erőt, vibrációt. És még egy fontos dolog ,ebben a formációban, mint hangszeres, jazz-fuvolista is meg tudom magam mutatni.