Arthemisia

Az Arthemisia zenekar 2006 júliusában alakult Fekete Gábor (Gabblack, ének-gitár), Ughy László (Laci, basszusgitár) és Bíró Gergõ (dob) alapítótagokkal. Már a kezdetekben sajátos stílus kialakítására törekedtünk, de azért a saját dalok meghangszerelésén kívül néhány feldolgozás is terítékre került, pl: Katatonia, Anathema. A zenekar neve 2006 õszén született meg - Gergõ ötlete nyomán - a név jelentése: üröm. Ez az elnevezés utal a dalaink hangulatára is, melyeknek legfõbb témái a bánat, a magány és a halálvágy körül forognak. Innen ered zenei stílusunk általunk történt elnevezése is: Sadmetal. Egészen 2007 februárjáig egy apró köbányai próbateremben zenéltünk, ahol azon kívül, hogy hárman is alig fértünk el, a felszerelés állapota is hagyott kívánnivalót maga után. A legnagyobb problémát mégis az jelentette, hogy Gergõ gyakori másirányú elfoglaltságai miatt nagyon rendszertelenné váltak szeánszaink, és ez oda vezetett, hogy végül februárban meg kellett válnunk dobosunktól. A problémát tetézte, hogy március 17-ére már korábban lefoglaltunk egy stúdiót, demókészítés céljából, és ott álltunk dobos nélkül, három héttel a felvétel elõtt. Végül a szerencse mégis mellénk pártolt, és egy ismerõsünkön keresztül megismertük Mayer Gábort, aki elfoglalta a megüresedett széket a dobok mögött. Egy szó mint száz, Gáborral végülis olyan jól haladtunk, hogy három próba alatt összehoztuk azt a három dalt, ami a demón is hallható, így 2007 március 17-18-án stúdióba vonulhattunk. A demó elkészülte után úgy tűnt gyökeres fordulatott vesz a zenekar élete, ugyanis csatlakozott hozzánk Virág Péter, akivel így már quartett formációvá egészültünk ki. Székhelyünket is áttettük Köbányáról Pesterzsébetre, ahol Gábor saját házi próbatermébe vettük be magunkat. Rövidesen elérkezett az elsõ nyilvános fellépésünk is: 2007 április 14-én az Angyalföldi Gyermek- és ifjúsági házban koncerteztünk, szépszámú közönség elõtt. A koncerttel kapcsolatban sok pozitív és néhány negatív visszajelzést kaptunk, melyek közül elõbbiek örömmel töltöttek el minket, míg utóbbiak tanulságul szolgálhatnak a késöbbiekre nézve. Ez a formáció sajnos mindössze 3 hónapig működött, ez alatt három koncertet sikerült összehoznunk, de végül június végén Gábor és Peti kilépett a zenekarból és új zenekart alapítottak. Szakításunk legfőbb oka az lehetett, hogy meglehetősen más elképzeléseink voltak a zenei stílust illetőleg; ők ketten gyökeres változást szerettek volna elérni, de mi erre nem voltunk vevők. A nyár doboskereséssel telt, sajnos eredménytelenül. Aztán, mikor már olyan kétségbeesett gondolataink támadtak, hogy lehet, hogy inkább egy dobgépet kéne vennünk(:D), kb. a huszadik hirdetésünkre jelentkezett egy dobos, akivel már a kezdetektől úgy éreztük, hogy jól meg fogjuk érteni egymást. Dömével (Dömötörfi János, ütös hangszerek) szeptember végén kezdtünk együtt zenélni, és nagyon hamar sikerült elsajátítania, nemcsak a régi nótákat, de számos új szerzeményt is. Egy ideig még próbáltunk szólógitárost keresni, de néhány sikertelen próbálkozás után végül úgy döntöttünk, felkérjük Döme hugát, Zsuzsit (Dömötörfi Zsuzsi, billentyű), hogy billentyűzzön nekünk. Mit szaporítsam a szót, ő is bevált, így most jelenleg újra quartett formációban működünk. Szeptember végétől, november végéig Csepelen próbáltunk a gyártelep egyik bunkerében, de mivel már korábban is felvetődött a téma, és most lehetőségünk is nyílt arra, hogy saját próbatermünk legyen, december elején elköltöztünk Újpestre, ahol végre saját cuccokon, hazai pályán gyakorolhatunk. Folyt. köv....