Alena

A táncot általános iskolás koromban szerettem meg. Ekkor társastáncot tanultam. Hastáncot először Orosházán, egy bálon láttam Seres Zoltán és Sefirah előadásában, ami lenyűgözött. Itt döntöttem el, ha Egerben is lesz rá lehetőség, akkor megyek tanulni. Ennek már több mint 5 éve. Azóta sok híres hazai (Myra, Aziza, Mahasti, Joós Judit, Seres Zoltán, Kovács Brigitta) és külföldi (Djamila, Yasmina ) mester tanároktól tanulhattam, akik segítettek saját stílusomat megtalálni, és a táncban megtalálni önmagam. Ez a tánc formálta át az életem, és formálja mind a mai napig. A tánc közben megnyílok, és átadom magam a zenének, ekkor minden más megszűnik, csak a pillanat létezik, a pillanat, amit átadunk a közönségnek. A tánc több mint lépések sorozata, vagy technikai tudás, a tánc a lelkünk rezdülése. Rezdülés, mely folyamatosan változik, ezért nem hiszek a kompletten elkészített koreográfiákban. Olyan vagyok, mint tenger hulláma. Ma nem vagyok ugyanaz, aki tegnap voltam, és holnap sem leszek az, aki ma. Még egyszer nem találkozunk ugyanazzal a hullámmal, még egyszer nem táncolhatjuk el teljesen ugyanazt. A Magyar Zeneművészek, és Táncművészek Szakszervezete előtt 2004 októberében tettem előadói vizsgát Orientál (hastánc) műfajban. A fellépéseimen a keleti táncnak megfelelően- a keresztnevem arab változatát az Alena nevet használom. Egyszerűen csak szeretek táncolni.