A Csallóközi Lovasíjászok

Weboldal: www.lovasijasz.sk/

„A Csallóközi Lovasíjászok és az Északi Gárda közös bemutatója. Egy kora hajnali órában a könnyűlovasság rajtaüt a német táboron. A német vasasok azonnal riadót fújnak. A magyar lovasok rettegett fegyverüket, az íjat használják mellyel nagy távolságról is biztosan célba találnak. A németek azonnal úgy rendezik a pajzsokat, hogy ne tegyenek kárt bennük a halálos vesszők. A magyarok tudják, hogy amíg a pajzsfal áll, addig nem tudnak olyan közel kerülni az ellenséghez, ezért tüzes nyilaikkal felgyújtják a tábort. Bizony szörnyű halállal lakol az a katona, aki nem készül el időben. A gyalogosoknak akad dolguk hirtelen, hiszen a táboruk ég a sebesülteket össze kell szedni, a rettegésen úrrá kell lenni. A lovasok, pedig újra és újra rajtaütnek a táboron, és mielőtt a gyalogosok támadhatnának, már messze járnak onnan, tüzet és halált hagyva maguk után. A talpasok vezére sietve adja a parancsokat, de amelyik katona mégis kitörne, azt azonnal lelövik a lovaikról hátra felé nyilazva. A veszteség egyre súlyosabb, a lovasok minden eszközt bevetnek, hogy a pajzsfalat megbontsák. Hol vesszőkkel árasztják el az ellenséget, hol hálóval próbálják elkapni azt. Végül a gyalogosok nem bírják a folyamatos nyomást, a pajzsfal kezd felbomlani. A lovasok vezére úgy dönt, hogy könnyű hajító lándzsákkal támadnak a tárborra, amik fullánkként szúródnak a pajzsokba, sátrakba, deszkákba. A németek vezére ráébred, nem védhető tovább a tábor, nyílt színre kell vinni az ütközetet. Előkerülnek a kardok, dárdák, csatabárdok, míg a lovasíjászok kirántják a szablyákat, fokosokat, hogy döntő rohamra induljanak. Kilátástalan a harc. A pajzsfal felbomlik, kit ott ér a halál, kit menekülés közben…”